Franciaország délnyugati tengerpartján, Bordeaux közelében különleges természeti képződményt található: Európa legnagyobb homokdűnéje.
A múltbeli éghajlati változások következtében és a szél erejének köszönhetően Európa legnagyobb homokdűnéje, a Pilat-dűne (La Grande Dune du Pilat) több mint 100 méterrel magasodik az Atlanti-óceán szintje fölé, miközben lassan nyomul a szárazföld belseje felé. A hatalmas (mintegy 60 millió m3 térfogatú) homoktömeg hossza észak–déli irányban, vagyis a tengerparttal párhuzamosan 2,7 km, szélessége pedig mintegy 0,5 km, amint az a Landsat–8 2024. július 8-i felvételén látható.
A NASA Landsat–8 műholdján működő OLI (Operational Land Imager) műszer felvétele a Pilat-dűne környékétől. A képen látható területtől körülbelül 50 km távolságban található Bordeaux. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
Bár a képen nem látszik, de a Pilat-dűne a valóságban lassan kelet felé mozog, azaz egyre szélesedik. Mérések és szakértői becslések szerint a tenger felől fújó szél hatására a dűne évente 4–5 métert nyomul a szárazföld belseje felé. A homoktömb a tenger felőli oldalán enyhe lejtésű, így itt a szél könnyen felkapja a homokot, amit a dűne gerincénél rak le. Onnan a homok a meredekebb, helyenként 29 fokot is elérő lejtésű keleti oldalon lecsúszik.
A dűne geológiai értelemben kifejezetten fiatal képződménynek mondható, hiszen csupán néhány ezer éves, ami földtörténeti időskálán valóban semmiség. Szakértők szerint az elmúlt évezredek folyamatosan változó éghajlati viszonyai tették olyanná a tájat, amilyennek ma látjuk. A homok a hűvösebb és szárazabb időszakokban halmozódott fel. Ezzel szemben a melegebb és nedvesebb időszakokban erdők alakultak ki a területen, a fák gyökerei pedig stabilizálták a laza talajt, így lehetővé vált, hogy a dűne egyre magasabbra épüljön. A homokban megőrződtek a régebbi talajok sötétebb rétegei, amelyek helyenként a lejtők mentén előbukkannak. Ezek, és elsősorban a bennük található fosszilizálódott növényi maradványok vizsgálata tette lehetővé a dűne történetének rekonstruálását.
A fenti kép kinagyított részlete közelről mutatja a hatalmas homokhegyet. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A dűne szárazföldi oldalán található erdőt főként a tizenkilencedik század fordulóján a dűne stabilizálása érdekében telepített tengerparti fenyők, valamint akár ezer éves kort is elérő tölgyek alkotják. Az erdőből több mint 6000 hektárt 2022 júliusában erdőtűz pusztított el, de ez a terület a képen nem látható. A dűne és környéke szigorú természetvédelem alatt áll, de látogatható, a látogatás feltételeiről a park honlapján lehet tájékozódni.
A dűne közelében a képen is látható az Arcachon-öböl (Bassin d’Arcachon) bejárata és az erős árapály következtében kialakult homokpadok. Az árapály erősségére jellemző, hogy a sekély öböl vízfelülete dagálykor 150 km2, apálykor viszont csak 40 km2. A félig zárt lagúnában sós mocsár alakult ki, amely mintegy 150 madárfajnak ad otthont, elsősorban a Madarak szigetén (Île aux Oiseaux).
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Árapály a Chausey-szigeteknél
A 45-ös és a többi dűne
Óriás homoksziget Ausztrália partjainál
A Föld legnagyobb homoktengere
A Morphing Monument of Sand (NASA Earth Observatory)
A Pilat-dűne
Az Atlanti-óceán északi részén tavasszal gyakori jelenség az algavirágzás, ezúttal a Brit-szigetek körül sikerült megörökíteni.
