Az Atlas-5 rakéta magyar idő szerint csütörtök éjjel állította pályára a Lunar Reconnaissance Orbitert.
Az LRO és az LCROSS a Centaur végfokozatra szerelve, már a védőborítás leválása után. (Fantáziakép: NASA)
A start után 46 perccel leváló LRO több évig tartó küldetésre indul. Négy nap múlva áll Hold körüli pályára, ahonnan tanulmányozza majd az égitest felszínét, ásványi összetételét, sugárzási környezetét. Ellipszispályájának magassága kezdetben 30 km és 216 km között változik, amit később 50 km-es magasságú, a pólusok fölött húzódó körpályává alakítanak. Az LCROSS az elkövetkező négy hónapban a Centaur végfokozathoz rögzítve marad. A maradék rakéta-hajtóanyagot a sikeres start után néhány órán belül kiürítik. A kettős űreszköz igen elnyúlt Föld körüli pályán kering majd, amely legtávolabbi pontján eléri a Hold távolságát. A Holdba való becsapódás kijelölt napja 2009. október 9.
Amikor majd a holdutazó űrhajósok következő generációja a Hold felszínére lép, biztosak lehetnek benne, hogy „útikönyvük” térképeit és információit főleg az LRO által készített nagyfelbontású felvételek és mérések alapján állították össze. A fedélzeti berendezések két hónapig tartó tesztelése és a végső pálya elérése után az alábbi műszerekkel gyűjti majd az új űrszonda az adatokat:
A program első évét a NASA emberes holdutazásért felelős – és például az Orion űrhajó és az Ares rakétarendszer kifejlesztésén is dolgozó – részlege finanszírozza. Két vagy esetleg három további év költségeit a tudományos programok igazgatósága állja majd. Ez egyben jelzi a küldetés két fő céljának – a Holdra való visszatérés előkészítésének és az égitest tudományos kutatásának – a fontossági sorrendjét is. Az amerikai űrhivatal szakemberei 100 olyan régiót választottak ki előzetesen, amelyekről a legrészletesebb adatokat szeretnék begyűjteni, minden lehetséges műszerrel. A legjobb „fekete-fehér” képek felbontása 1 méteres lesz. A széles látószögű kamera 100 méteres felbontással dolgozik, de egyszerre sokkal nagyobb területről, és hét különböző színben lesz képes felvételeket készíteni. A Földre való rádiós adattovábbítás korlátai miatt egy év alatt a holdfelszínnek csak kb. 10%-áról kaphatunk képet a legnagyobb felbontással. Ezek viszont a legélesebb felvételek lesznek, amelyeket valaha Hold körüli pályáról csináltak.
Furcsa módon hiába voltak már négy évtizede emberek a Holdon, a visszatéréshez most sincs elegendően pontos információ. Lényeges különbség, hogy akkor rövid látogatásokra került sor, méghozzá az egyenlítői vidékeken. Most a tervek szerint hosszabb távra kellene berendezkedni, akár holdbázisok építésével. Ehhez viszont minden bizonnyal a pólusok környékét kellene megcélozni. Bármilyen meglepően is hangzik, de jelenleg részletesebb képekkel rendelkezünk a Mars felszínéről, mint a Hold sarkvidékeiről.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az LRO szondával együtt utazik a Hold felé az LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite), amely a tervek szerint október elején csapódna a felszínbe, a Hold déli pólusa közelében. Az Atlas-5 hordozórakéta a floridai Cape Canaveral 41. számú indítóállásából június 18-án, közép-európai idő szerint 23:32-kor emelkedett a magasba. A két automata űrszondás program jelenti a NASA első lépéseit az emberes holdutazások felújításának irányába, majdnem pontosan negyven évvel azután, hogy az Apollo-11 két űrhajósa a Holdra lépett.
Az amerikai holdszonda indítása elé
Van-e víz a Holdon?
A Bush-program első űrszondája
Küldje a nevét a Holdhoz
Információk az LRO/LCROSS indításáról (Spaceflight Now)
LRO honlap (NASA GSFC)
A tervek szerint június 17-én startolhat a várva várt Lunar Reconnaissance Orbiter. Most először pillanthatjuk majd meg – legalább néhány képpont erejéig – a Holdon maradt űreszközöket is!
