Víz és más kincsek a Holdon

Elkészültek a tavaly októberben a Holdba csapódott amerikai LCROSS szonda adatainak részletes elemzésével. Ha valaha űrhajósok mennének az égitest déli sarkvidékére, ásót is érdemes lesz magukkal vinniük.

Amint arról annak idején részletesen beszámoltunk (ld. régi cikkeinket a lap alján), a NASA LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) nevű űreszköze szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2009. október 9-én csapódott be a Hold felszínébe. Csupán négy perccel előtte egy üres Centaur rakétafokozat is ugyanezt tette, a déli pólus közelében fekvő, állandó árnyékban levő Cabeus-kráter területén. Az ütközés nyomán felszálló porfelhő színképének elemzésével a kutatók elsősorban azt szerették volna megtudni, hogy mennyi vízmolekula lehet ott a talaj felső rétegébe fagyva. A kutatások eredményeiről beszámoló hat szakcikk a Science magazin legutóbbi számában látott napvilágot.

A Centaur fokozat leválása az űreszközről. (Fantáziakép: NASA)

Amit találtak, az biztatónak tűnik a Hold későbbi kutatói számára – legyenek azok akár emberek, akár automata űreszközök. A vízmolekulák esetében mintegy másfélszer akkora mennyiséget mutattak ki, mint amire előzetesen számítottak. Úgy tűnik, hogy nem csak az árnyékos, de az időnként napsütésnek kitett holdfelszín alatt is előfordul víz. Bár a víz létezésére vonatkozó előzetes eredményeket már tavaly is közöltek, a tudományos igényű adatfeldolgozás finomított a képen. A kicsapódó törmelékfelhőben a vízmolekulák átlagos koncentrációja 5,6% ± 2,9% volt. Érdekesség, hogy a víz jelentős része kis, tiszta jégkristályok formájában fordul elő, ami elvileg, valamikor a messzi jövőben, megkönnyítheti helyszíni kitermelését és hasznosítását. (Összehasonlításul: egyes foltokban a holdi talaj víztartalma kétszer nagyobb, mint a Földön a Szaharában.)

Ezen kívül más meglepetésekkel is szolgáltak a mérések: a higany és az ezüst színképvonalait fedezték fel a holdi porfelhőben. Emellett nyomokban például fagyott szén-dioxidra, szén-monoxidra, molekuláris hidrogénre, ammóniára, metánra, kalciumra, magnéziumra is leltek. Az LCROSS mellett a Hold körül keringő amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) is végzett méréseket a törmelékfelhőről. (A két űreszköz együtt startolt a Földről, 2009 júniusában.)

Az LRO Diviner műszerével készített a felszínhőmérséklet-térkép a déli pólusvidékről. A Cabeus-kráter (balra fent, körrel megjelölve) belseje 39 K-es, ami -234 Celsius-foknak felel meg. (Kép: UCLA / NASA / JPL / Goddard)

Kapcsolódó cikkek:
Úton az amerikai holdszonda
Hajsza a holdi víz után
LCROSS: módosított célpont
Négy percnyi méréssel a holdi víz nyomában
LCROSS: meglepetés és kis csalódás
„Sok víz” a holdkráterben

Kapcsolódó linkek:
LCROSS eredmények (Spaceflight Now)
LCROSS honlap (NASA)