A Hold gravitációs terének kutatására készülő amerikai űrszondapár már Cape Canaveral 17-es indítóállásánál várja a szeptember 8-án esedékes startot. Feltehetően ez lesz a Delta-2 rakéta búcsúja Floridától.
A történelmi 17-es starthely 55 éve áll az amerikai űrkutatás szolgálatában, s könnyen lehet, hogy a mostani Delta-2 rakéta indítása lesz az utolsó, amellyel űreszközt állítanak innen pályára. A 496 millió dolláros GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory) feladata a Hold körüli pályán keringve az égitest gravitációs terének pontos felmérése, a Hold belső szerkezetének kutatása lesz. A teljesen azonos felépítésű, „kötelékben” repülő szondákból álló páros tagjai rádiójelek segítségével mérik egymás távolságát, amiből a gravitációs mező térbeli változásaira lehet következtetni. Mindezek alapján az égitest belső felépítésére vonatkozó modelleket pontosíthatják majd.
A GRAIL holdszondák működési elve. (Fantáziakép: NASA / JPL)
A régóta szolgáló Delta-2 sorrendben a 110. indítását hajtják végre a 17-es startállásból. Ezután azonban több floridai indítást már nem terveznek Delta-2-vel. A United Lauch Alliance (ULA) által üzemeltetett rakéták jövője bizonytalan, mivel a stabil megrendelők áttértek a nagyobb teljesítményű Atlas-5 és Delta-4 hordozóeszközökre. Korábban a NASA tudományos űreszközeinek, valamint az amerikai GPS navigációs műholdrendszer tagjainak a pályára állítására használtak rendszeresen Delta-2-ket.
A kaliforniai Vandenberg Légitámaszpont, ahonnan poláris pályára tudnak műholdat juttatni Delta-2-vel, még egy biztos megrendeléssel rendelkezik: októberben egy meteorológiai mesterséges hold emelkedhet onnan a magasba. A nyugati parton a távolabbi jövő attól függ, hogy akad-e megrendelés a még meglevő öt Delta-2 használatára, akár a NASA, akár kereskedelmi üzemeltetők részéről. (A keleti parton, Floridában, ahonnan általában egyenlítői, vagy a Földet elhagyó pályára küldtek űreszközöket, a következő években nem várható igény hordozórakétára a Delta-2 közepes méretkategóriájában.)
A Delta-2 figyelemre méltó sikersorozatot tudhat maga mögött: az 1989 februári bemutatkozása óta 149 indítási kísérletből mindössze egy volt teljes kudarc (GPS Block 2R-1, 1997), egy másik során a tervezettnél alacsonyabb pályára került a felbocsátott űreszköz (Koreasat-1, 1995). Ilyen típusú hordozórakétákkal indult többek között a Spirit és Opportunity marsjáró, a Mars Global Surveyor és a Mars Odyssey szondák, a vörös bolygóra leszálló Mars Pathfinder és Phoenix, az infravörös Spitzer-űrtávcső, a ROSAT, Swift, Fermi- és Kepler-űrteleszkópok, a Merkúr körül keringő MESSENGER, a kisbolygókutató NEAR és Dawn, az üstököskutató Deep Impact, a mintavevő Stardust és Genesis, négy tucat GPS műhold, valamint számtalan távközlési hold (köztük az Iridium konstelláció 55 tagja) is.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A jövő amerikai űrszondái
GRAIL információk (Spaceflight Now)
GRAIL honlap (NASA)
Lehet, hogy a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) felvételei segítségével a Hold túlsó oldalán talált különös krátert egy amerikai űrszonda ütötte, még az 1960-as évek végén.
