A VIPER leszállóhelye

A NASA bejelentette, hogy a holdjáró a Déli-sark közelében lévő Nobile-kráter térségében keresi majd a vízjeget.

A sarkvidéken illékony anyagokat kereső rover (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover, VIPER) a Déli-sarktól mindössze 5 fok távolságban fekvő, 73 km átmérőjű kráter közelében a tervek szerint egy 93 négyzetkilométeres területet vizsgál majd át, ahol küldetése alapszakaszában irányítói reményei szerint 16–24 km távolságot tehet meg. Indítását 2023-ra tervezik.

A VIPER a Holdon, de az árnyék hosszából ítélve nem a tervezett leszállóhelyén. (Fantáziarajz: NASA / Daniel Rutter)

A vizsgálandó terület keresése során lehetséges célpontként megvizsgálták a Haworth-krátert, egy, a Shackleton- és a de Gerlache-kráterek között húzódó hegygerincet és a Shoemaker-krátert, végül azonban a Nobilére esett a választás. A terület kijelölésénél a NASA figyelembe vette a Föld láthatóságát az adott helyszínről (hogy csaknem folyamatosan, közvetlen kommunikációs kapcsolatot lehessen fenntartani), a Nap láthatóságát (hogy a jármű energiaellátását biztosítani tudják), valamint a terepi adottságokat és a helyszín tudományos érdekességét, elsősorban azt, hogy lehet-e vízjég előfordulására számítani. Kutatásai során a VIPER legalább hat különböző pontban végez részletes vizsgálatokat, valamint legalább három helyen végez fúrást és gyűjt mintákat a felszín anyagából. Eredményei segíthetnek kideríteni, hol fordulhat még elő vízjég a Holdon.

A NASA VIPER holdjárója a déli pólus közelében, a Nobile kráter térségében száll a Holdra. (Forrás: NASA Ames Research Center, YouTube)

Tervek szerint a küldetés alapszakasza 100 napig tart. A 430 kg tömegű jármű energiaellátását napelemekkel és akkumulátorokkal biztosítják. Az eszközt a NASA Ames Kutatóközpontban építik. A VIPER a 2018-ban törölt Resource Prospector küldetés utódának tekinthető, de végül a NASA holdi kereskedelmi szállítási szolgáltatási programja (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) keretében élesztették újjá. A VIPER fedélzeti műszereit arra tervezik, hogy a felszínen és az az alatt előforduló jég kimutatására egyaránt alkalmasak legyenek. A TRIDENT (The Regolith and Ice Drill for Exploring New Terrain) ütve fúró a felszín alatt anyagból vesz mintát és teszi ki a felszínre, ahol alaposabb vizsgálatnak vethetik alá. Az illékony anyagok (köztük a vízjég) és az ásványok elemzésére három műszer szolgál, egy tömegspektrométer (MSolo, Mass Spectrometer Observing Lunar Operations), az illékony anyagokat a közeli infravörösben vizsgáló spektrométer-rendszer (NIRVSS, Near Infrared Volatiles Spectrometer System) és egy neutronspektrométer (NSS, Neutron Spectrometer System), amely utóbbi 10 ppm (parts per million, millomodrész) érzékenységgel lesz képes a vízmolekulák kimutatására.

A VIPER munkáját bemutató film. (Forrás: NASA Ames Research Center, YouTube)

Emellett több kamerával is felszerelik, amelyek a navigációt (navcam) és a veszélyes területek elkerülését (hazcam) szolgálják, illetve sztereóképeket készítenek. Jelentős kihívást jelent a navigáció számára, hogy a Nap alacsony látóhatár fölötti magassága miatt a sziklák szokatlanul hosszú árnyékot vetnek. A VIPER négy, egymástól független felfüggesztésű és független kormányzású keréken gördül, a tudományos műveletek végzésekor 10 cm/s sebességgel, az egyes kutatási helyszínek között kétszer ilyen gyorsan.

A Nobile-kráter és az a terület (kékkel határolt négyszög), ahol a VIPER a vizsgálatait végzi. (Kép: NASA Ames Research Center)

A Nobile-kráter és környéke. Bár Umberto Nobile (a Földön) az Északi-sark vidékének kutatásában szerzett jelentős érdemeket a múlt század első felében, mégis a Hold déli sarkvidékén neveztek el róla krátert, olyan kiváló felfedezők társaságában, mint az Antarktiszt felderítő Robert F. Scott és Föld mindkét pólusvidékén járt Roald Amundsen. Érdemes megemlíteni, hogy a kép jobb szélén látható Amundsen-kráter északi szomszédja (a kép tájolása szerint tőle jobbra) a Hédervári Péterről elnevezett kráter. (Kép: NASA / LRO / Diviner)

A VIPER a NASA első automata holdjárója lesz. Érkezése előtt azonban még több automata eszközzel kísérelnek meg leszállni a Holdra. A NASA CLPS küldetéseinek sorában az Astrobotic Peregrine, valamint az Intuitive Machines Nova-C leszállóegységeinek érkezése várható. Oroszország 2022-re tervezi a Luna–25 leszállását, míg a JAXA útnak indíthatja a SLIM (Smart Lander for Investigating the Moon) leszállóegységet. A továbbiakban várható, hogy India és Izrael egyaránt megkísérli 2019-ben sikertelen leszállóegységeik pótlását. Később, 2025-ben a NASA a SIMPLEx (Small Innovative Missions for Planetary Exploration) programja keretében a Lunar Trailblazer keringő egységet állítaná Hold körüli pályára.

A VIPER laboratóriumi tesztelése a NASA Ames Kutatóközpontjában. (Animált kép: NASA Ames Research Center)

A forgalom növekedése várható a Hold körüli pályákon is. A NASA idén decemberre tervezi az SLS (Space Launch System) hordozórakéta első startját, amellyel tíz kis műholdat állítanának Hold körüli pályára. Ezt megelőzően, október 20-án a Rocket Lab Electron rakétájával Új-Zélandról indulna a CAPSTONE szonda.

Kapcsolódó cikkek:
Két holdraszállás
Az Astrobotic viheti a VIPER-t
A NASA első automata holdjárója

Kapcsolódó linkek:
A VIPER tervezett leszállóhelye a Holdon (Sky & Telescope)
A NASA közleménye a VIPER leszállóhelyének kiválasztásáról
VIPER honlap (NASA)