WE0913A

Tavaly március 4-én valami becsapódott a Holdba és egy 29 m-es sebet ütött az égitest felszínén. A részletes elemzések mostanra kimutatták, mi volt az.

A WE0913A jelzést kapott objektum kiváltotta eseményről és előzményeiről annak idején többször is írtunk (ld. korábbi cikkeinket a lap alján, fordított időrendi sorrendben). A követési adatok alapján már korábban számítottak arra, hogy „valami” nagyobb, mesterséges eredetű űrtárgy a Hold felé tart, és az égitest túlsó oldalán be fog csapódni a felszínbe. A vélemények viszont megoszlottak abban, hogy egy amerikai Falcon-9 rakéta utolsó fokozatáról lehet-e szó, amely 2015 februárjában a DSCOVR (Deep Space Climate Observatory) űrszondát indította, vagy inkább a kínai Csang’e-5-T1 (Chang’e-5-T1) űrszondát 2014 októberében pályára állító Hosszú Menetelés-3C rakéta utolsó fokozata-e a „bűnös”. Kínai illetékesek szerint az a rakétafokozat már rég belépett a földi légkörbe és megsemmisült, azonban ezt az amerikai követési adatok nem erősítették meg.

A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) holdszondájának kamerájával több mint négy hónap elteltével sikerült lefényképezni a 2022. március 4-i becsapódás nyomát, az előre megjósolt pozíció közelében, attól kb. 7,5 km-es távolságban. Nem is egy, hanem két egymást érintő kráter keletkezett, ami arra utalt, hogy a becsapódó test tömegeloszlása nem volt egyenletes, afféle „súlyzóra” emlékeztető lehetett, a két végén nagyobb tömegkoncentrációval. Egy amerikai kutatócsoport most a Planetary Science Journal című folyóiratban megjelent tanulmányában elemezte a becsapódási krátert, valamint a becsapódás előtt a testről végzett földi távcsöves megfigyeléseket. Arra jutottak, hogy mégis csak a kínai Hosszú Menetelés-3C rakéta fokozata lehetett az, amely elérte a Hold túlsó oldalát.

A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondájának felvétele a március 4-i becsapódáskor keletkezett kráterpárról. (Kép: NASA / GSFC / Arizona State University)

A becsapódás előtt, 2022 januárjában és februárjában a testet földközelsége idején sikerült megfigyelni. Fényességváltozásai mintegy 180 másodperces, a két alkalom között kimutathatóan megváltozott periódust mutattak, amit az elnyúlt test forgása okozott. A kutatók modellezték az objektum dinamikai tulajdonságait, és a „bukdácsolásának” módja alapján úgy találták, hogy nem csak a kiürült rakétafokozat alján (a hajtómű miatt), hanem a tetején (a korábban levált hasznos teher helyén) is lehetett egy tömegkoncentráció. (Hogy pontosan micsoda, azt viszont a küldetés műszaki paramétereinek ismerete nélkül nehéz megmondani.) Mindez összevág azzal, hogy a Hold felszínén egy kettős, nagyjából azonos méretű részekből álló kráter jött létre a későbbi becsapódás következtében. A kutatók színképi méréseket is végeztek a test földközelségei idején. Ezek is arra utaltak, hogy minden bizonnyal a kínai rakéta lehetett a Holdba csapódó test.

A kérdéses eredetű WE0913A optikai színképe (fekete pontok) a hasonló időszakban felbocsátott – így feltehetően hasonló felületi öregedésen átmenő – összehasonlító objektumok színképével összevetve. A görbe jobban hasonlít egy Hosszú Menetelés-3B rakétatest (zöld), mint egy Falcon-9 fokozat (piros) színképéhez. (Kép: Campbell T. et al. 2023)

Kapcsolódó cikkek:
Megvan a kráter!
Mégis a kínai?
Akkor mi is csapódik a Holdba?
Aggódjunk-e?
Holdrakéta