Napokon belül indulhat a soron következő amerikai holdi küldetés. Az IM-1 lander ismét egy magánvállalat, az Intuitive Machines eszköze.
Előzmények
A NASA még 2018 végén hívott meg összesen kilenc amerikai vállalatot, hogy pályázzon a 2020-as években elérhető 2,6 milliárd dolláros forrásra. A cél automata űreszközök Holdra küldése volt és lett. A Commercial Lunar Payload Services (CLPS, kiejtve „klipsz”) keretében a NASA kereskedelmi alapon kifejlesztendő eszközökhöz jut, amelyekkel tudományos berendezéseket és technológiai kísérleti eszközöket küldhet égi kísérőnk felszínére. A CLPS kimondott célja, hogy elősegítse a magánbefektetéseket a távolabbi világűr kutatásában, és hosszabb távon az emberek visszatérését a Hold felszínére. Az elképzelés értelmében a programban részt vevő vállalatok tulajdonában maradnak az űreszközök, azok üzemeltetését is ők végzik. A NASA pedig fizet a szolgáltatásért, hogy eljuttathassa berendezéseit a Holdra. Ez gyökeresen eltért a megszokott módszertől, ahogy az űrhivatal a Hold és a Naprendszer más égitestjeinek kutatását végezte: minden költségvetési finanszírozásban és a kormányzati szervezet ellenőrzésével készült. A 2018-os ötlet bejelentésekor abban bíztak, hogy a „piaci verseny” megteremtésével felpörög az innováció, a több potenciális szolgáltató megjelenésével pedig csökkennek az árak. Nos, ez – ahogy az már lenni szokott – csak részben sikerült…
Bizonyos értelemben a CLPS az elhalt Google Lunar X Prize folytatásának is tekinthető. Mint emlékezetes, a Google 20 millió dolláros (vagyis a most szóban forgó pénzeknél nagyságrendekkel kisebb) díjat ajánlott fel annak, aki magánfinanszírozásból űrszondát juttat a Hold felszínére, amely mozog és videót továbbít a Földre. A 2007-ben indított versengést többszöri határidő-hosszabbítás után végül 2018 elején lefújták, de a 2018 végén a NASA által meghívott kilenc potenciális CLPS pályázó között felbukkannak olyan nevek is, amelyek a Google versenyébe bekapcsolódva kezdték meg a munkát. (Erről annak idején itt írtunk.)
Közülük azután 2019 nyarán három vállalatot választottak ki a fejlesztésekre. Ezek az Astrobotic, az Intuitive Machines és az OrbitBeyond voltak. Nekik akkor összesen akár 21 különféle műszer, kísérleti berendezés és műszercsomag felszínre juttatását kellett (volna) elvégezni 2020 szeptembere és 2021 júliusa között. S bár az OrbitBeyond viszonylag gyorsan kiszállt a programból, az évet beharangozó összefoglalónkban mi is azt vártuk, hogy legalább egy holdszonda 2021-ben már elindul. Végül ebből semmi nem lett… (Megjegyzés: az Astrobotic és az Intuitive Machines holdszondáinak startját azután „előrejeleztük” 2022-re is, és 2023-ra is, hiába.) Mint látható, az eredeti CLPS elvárás (azaz az első két leszállás 2020 végi és/vagy 2021 eleji megvalósulása) végül nem teljesült. Az első CLPS holdszonda – az Astrobotic Peregrine szondája – végül csak az idei év januárjában (!) indult el égi kísérőnk felé. Ám oda sosem jutott el, hisz nem sokkal a start után kiderült, hogy szökik az üzemanyag. A kereskedelmi holdszonda így 10 nappal a start után a Föld légkörében elégett. Ezek után érthető, hogy mindenki nagyon várja az amerikai visszatérést a Holdra, egyben az első kereskedelmi leszállást.
IM-1 / Nova-C
Az Intuitive Machines cég IM-1 küldetése keretében a Nova-C leszállóegység indul a Hold felé.
A Nova-C lander starttömege 1,9 tonna, amelynek nagy része természetesen üzemanyag. A hatszögletű leszállóegység magassága 3 m, átmérője 2 m, és 100 kg lehet a hasznos terhe. VR900-as fő hajtóműve metánt éget folyékony oxigénnel, míg napelemei 200 W teljesítményt biztosítanak. Az űreszköz elvileg képes lehet egy sikeres leszállás után felemelkedni és átrepülni egy másik helyre. Az IM-1-ben használt Nova-C a keresztségben az Odysseus nevet kapta. A tervek szerint a déli pólushoz közeli Malapert A nevű kráternél szállna le, hogy ott egy holdi (nagyjából 14 földi) napot dolgozzon. A szondán elhelyeznek egy – már szokásosnak tekinthető – lézerprizmát (Laser Retro-Reflector Array), az űreszköz pontos helyének és távolságának meghatározására. Ezt, valamint még további három eszközt/kísérletet a NASA pakolta fel. Ezek
Amennyiben az IM-1 sikeres lesz, akkor a már előrehaladott állapotban lévő IM-2 küldetés akár tavasszal, míg az IM-3 akár már nyáron startolhat!
Az IM-2 legfontosabb rakománya a PRIME-1 nevű jégfúró berendezés és a hozzá tartozó MSolo tömegspektrométer. Másik fontos eszköze a leszállás után leváló Micro Nova hopper (ugráló robot, vagy robotszöcske) lesz, mely kráterekbe próbál lejutni. A magyar Puli Space „holdi vízszimatolójáról” nemrég a cég közleménye alapján külön cikkben írtunk. Régiónkból Csehország lesz még az, amelyik egy érdekes hasznos terhet helyez el a landeren. A MiniPIX TPX3 SPACE nevű, a sugárzási környezetet vizsgáló berendezést az ADVACAM fejleszti. Az IM-3 egyik fontos berendezése a Hold „papírsárkányra” emlékeztető Reiner Gamma alakzata (egy örvény alakú geológiai képződmény) térségében megfigyelt és nehezen értelmezhető mágneses teret tanulmányozná. Kapcsolódó cikkek:
Az Astrobotic Peregrine-jének múlt havi kudarca után nagy a várakozás. Az IM-1 a tervek szerint február 14-én magyar idő szerint 6:57-kor indulhat a SpaceX Falcon-9 rakétájával, a floridai Kennedy Űrközpont 39A starthelyéről.
Az IM-1 további rakományai:
Kilenc céggel a Hold felé
Három céggel a Holdra
A háromból egy kiszállt
Két holdraszállás
Amerika visszajut a Holdra?
Valami nincs rendben...
Peregrine: tüzes vég
Még idén szimatolhat…
A japán SLIM leszállószonda január 19-én érte el az égitest felszínét. Az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) öt nappal később készített képet a helyszíntől.
