IM-1: leszállás a Holdon

Az Intuitive Machines első űrszondája űrtörténelmet írt: sima leszállást hajtott végre égi kísérőnk felszínén.

Így a houstoni székhelyű amerikai cég lett az első, amely kereskedelmi űreszközt juttatott a Hold felszínére, és egyúttal több mint ötven év után az első – igaz, ezúttal nem emberes – amerikai holdraszállás is a nevükhöz fűződik. Legutóbb 1972 decemberében, az utolsó Apollo-űrhajó landolásakor végzett sima leszállást az Egyesült Államokban készült űreszköz a Holdon. Eddig az amerikaiakon kívül a szovjetek, a kínaiak, az indiaiak, és nemrég a japánok hajtottak végre sima landolást az égitesten, mind kormányzati szervezetek (űrügynökségek) vezetésével. Az IM-1 űrszonda, rajta a Nova-C leszállóegységgel február 15-én indult el Floridából, egy Falcon-9 rakétával.

A Nova-C Odysseus nevű példánya a Hold körül. Az „önarckép”, a háttérben a Hold felénk néző féltekéjével február 21-én, bő egy nappal a tervezett landolás előtt készült. (Kép: Intuitive Machines)

A mostani leszállást az elmúlt években és idén is más magáncégek és magánszervezetek (az izraeli SpaceIL, a japán ispace, valamint legutóbb az amerikai Astrobotic) sikertelen próbálkozásai előzték meg. A Malapert A nevű, a holdi déli pólustól mindössze kb. 10° távolságra fekvő kráternél magyar idő szerint február 23-án 0:23-kor (világidőben és az Egyesült Államokban is még csak 22-én) érte el a felszínt a Nova-C, amelynek működését az adott helyen a holdi nappal végéig tervezik. Az utána következő, két földi hétig tartó éjszakát a napsütés híján nagyon alacsonyra süllyedő hőmérséklet miatt várhatóan nem fogják túlélni a berendezések.

Mind a Holdra végül el nem jutó Peregrine, mind az IM-1 támogatást kapott a NASA-tól. Az amerikai űrügynökség kereskedelmi holdi szállítási programja (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) keretében hasznos terhet, tudományos berendezéseket helyezett el a leszállóegységek fedélzetén. A cél a Holdról szerzett tudásunk bővítése, az Artemis-program emberes repüléseinek előkészítése – anélkül, hogy a NASA maga építene saját holdi űrszondákat. A kockázat így nagyobb, de a költségek alacsonyabbak. A Nova-C programjáról és felszereltségéről a startot megelőzően itt írtunk.

Az eredetileg tervezett leszállás mintegy 2 órát késett, mivel még egy Hold körüli pályát beiktattak a műveletek megkezdése előtt. Az ok a kulcsfontosságú lézeres távolságmérő volt, amelyről hibajelzést kaptak. A plusz órák alatt feltöltöttek egy szoftverfrissítést, amellyel a NASA Doppler-lidar berendezése vehette át a feladatát – ezt eredetileg csak technológiai kísérletnek tervezték. A leérkezés után negyed órába telt a földi irányítóknak, hogy bizonyosságot szerezzenek a sikeres elérkezésről. A leszállóegységről vett rádiójelek kezdetben még elég gyengék voltak. Később az Intuitive Machines bejelentette, hogy a holdi egység a szándékoknak megfelelően „lábon áll– és érkeznek róla az adatok. Később, ha több információ lesz elérhető, beszámolunk majd a Nova-C eredményeiről.

Kapcsolódó cikkek:
GYORSHÍR: Úton a Hold felé az IM-1
A Nova-C „ruhája”
Újabb amerikai holdszonda készülődik
Peregrine: tüzes vég
A Hakuto-R leszállási kísérlete a Holdra
Hibás parancs volt a Beresit végzete

Kapcsolódó linkek:
Az IM-1/Nova-C leszállása a Holdon (Spaceflight Now)
Az Intuitive Machines leszállt a Holdon (Space News)