A szemléletes grafikon az űrkorszak kezdete óta végrehajtott indítások számát mutatja, típusonként és országokra lebontva, az idő függvényében.
A teljes grafikon – korlátozott oldalméretünk miatt – egyben nem élvezhető, de az érdeklődők teljes felbontásban, pdf formátumban letölthetik innen.
Az ábra adatait Jonathan McDowell (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) gyűjtötte össze, a grafikai megjelenítés Tommy McCall és Mike Orcutt munkája. Az űrkorszak 1957-es kezdete óta egészen 2011 júliusáig szerepelnek rajta az űrindítások. Egy műhold, űrhajó, vagy a távolabbi Naprendszerbe indított űrszonda mind egy-egy pontnak számít. Az éves indítási számokkal arányos a színes oszlopok vízszintes kiterjedése. Az időtengelyen alulról felfelé növekednek az évszámok.
A két domináns űrhatalom, a Szovjetunió/Oroszország és az USA űrtörténelme, két oszlopba sűrítve.
A felbocsátó országok (illetve nemzetközi szervezetek) balról jobbra olyan sorrendben szerepelnek, ahogyan az első startjukat végrehajtották. A bal oldalon tehát a Szovjetunió (1992-től Oroszország), mellette az Amerikai Egyesült Államok, majd az összes többi, valaha akár egyetlen műholdat felbocsátó állam, Svájcig bezárólag. Érdekességképp a legújabb szereplők közül megemlíthetünk olyan országokat, amelyekről nem közismert, hogy aktívak a világűrben: Mauritius 3, Kolumbia, Vietnam és Venezuela 1-1 űreszközzel.
A kisebb államok űrindításai, az ábráról kinagyítva. A „Joint Ventures” megjelölés olyan nemzetközi szervezetek gyűjtőkategóriája, mint például az INTELSAT, INMARSAT, EUTELSAT, EUMETSAT.
A színek négy különböző kategóriát jelölnek. Pirosak a katonai indítások, amelyek a hidegháború idején uralták a szovjet (és kisebb mértékben az amerikai) űrtevékenységet. Kékesszürkék a kereskedelmi, sötétkékek az egyéb kormányzati megrendelésre felbocsátott űreszközök. Végül narancssárga jelöli az „amatőr” műholdakat, beleértve az egyetemi készítésű, általában miniatűr méretű kutató űreszközöket is.
Sokan az űrkutatást az emberes űrrepülésekkel azonosítják (és mindjárt temetik is, az űrrepülőgépek leállítása után). Pedig az ábráról is jól kivehető, hogy főleg a katonai, illetve a kereskedelmi célú automata eszközök népesítették és népesítik ma is be a Föld környezetét. A számokat figyelembe véve az embereket szállító űrhajók csak egy igen kis részét jelentik a teljes űrtevékenységnek. Az eddig pályára állított mintegy 7000 űreszköz fele védelmi céllal épült, köztük távközlési, navigációs vagy képeket készítő kémműholdakkal. A 70-es és 80-as évek szovjet holdjainak feltűnően nagy száma abból adódott, hogy az eszközök műszaki színvonala csak rövid élettartamot tett lehetővé, ezért gyakori utánpótlásra volt szükség. A kereskedelmi célú indítások száma az 1970-es évek óta vált jelentőssé. Itt elsősorban távközlési (adatátjátszó és műsorszóró) holdakra kell gondolni.
Egy évtizeddel ezelőtt állt pályára – és mindját reménytelennek tűnően rosszra – az ESA fejlett távközlási műholdja. Sikerült megmenteni, ma is működik.
