Az elmúlt négy évtizedben ennyi emberkéz alkotta szerkezet jutott el a Naprendszer külső térségébe, a fő kisbolygóövön túlra. Négy még ma is működik.
Szeptemberben végleg elbúcsúztunk a Cassinitől, ebből az alkalomból tett közzé a New Scientist egy infografikát arról a kilenc űrszondáról, amelyek eddig a Naprendszer legtávolabbi vidékét kutatták. A grafika cikkünkben közreadott, egyszerűsített változatán a kilenc szonda pályája látható. A pályák íve a művész fantáziájának szüleménye, mégis topológiailag a valóságot tükrözik, tehát leolvashatók a Vénusz, a Föld és a Mars melletti, az utazás időtartamát jelentősen lerövidítő gravitációs lendítések (fly-by).
A Naprendszer külső térségét kutató űrszondák. (Forrás: New Scientist, szöveg a teljes poszter változaton: Richard Webb, grafika: Dave Johnston, terv: Ryan Wills)
Ugyancsak követhető, hogy a kilenc szonda közül három állt a Jupiter, illetve a Szaturnusz körüli pályára. Kettő közülük (a Galileo és a Cassini) küldetése végeztével elmerült és megsemmisült a vizsgált óriásbolygó légkörében, a Juno viszont jelenleg is a Jupiter körül kering és kifogástalanul működik, amint a legújabb eredményeiről rendszeresen beszámoló cikkeinkben olvashatják. Különleges a Nap körül az Ekliptikához képest nagy hajlásszögű pályán keringő Ulysses útja. További öt szonda a kép jobb szélén elhagyja az ábrázolt területet, ezek a Szaturnusz pályájánál is távolabbra jutottak. A kép alján a távolságot milliárd kilométerekben ábrázoló skála érzékelteti, mekkora utat jártak be a szondák.
A kép bővebb poszter változatán a Naprendszer Szaturnuszon túli bolygói is láthatók, egészen a Kuiper-övig. Követhető, amint a Voyager–2 elrepült a két külsőbb gázóriás, a jelenleg újabb célpontja felé tartó New Horizons pedig a Plútó mellett. Látható továbbá, hogy három szonda a Jupitert (Pioneer–10), illetve a Szaturnuszt (Pioneer–11, Voyager–1) elhagyva kifelé tart a Naprendszerből. Ezen a képen az alsó skála 21 milliárd km távolságig tart, így azonosítható a Naprendszerből kifelé tartó négy szonda jelenlegi helye (pontosabban csak a távolsága, hiszen az ábrázolás lineáris).
A poszter változaton megadják a kilenc szonda startjának időpontját az elsőként, 1972. március 3-án indult Pioneer–10-től a legújabb, 2011. augusztus 5-én startolt és 2016. július 4-én Jupiter körüli pályára állt Junóig. Összefoglalják legfontosabb eredményeiket (amelyekre e helyütt terjedelmi okokból nem térünk ki) és jelenlegi állapotukat. Eszerint a három, már nem működő, de útját még folytató szonda közül a Pioneer–10-zel 2003. január 23-án sikerült utoljára rádiókapcsolatot teremteni, becslések szerint a szonda jelenleg a Földtől 16 milliárd km távol járhat. A Pioneer–11-gyel 1995. szeptember 30-án léptek utoljára kapcsolatba, becsült távolsága jelenleg 14 milliárd km. Végül az 1990-ben indított Ulyssest 2009. június 30-án kikapcsolták, azóta a szonda az Ekliptikával 79 fokos szöget bezáró, erősen elnyúlt (0,6 excentricitású) pályán kering, amelyen naptávolban a Jupiternél messzebb kerül, napközelpontja pedig a Föld és a Mars pályája között helyezkedik el. A két szándékosan megsemmisített szonda közül a Galileót 2003. szeptember 21-én a Jupiter, a Cassinit pedig idén szeptember 15-én a Szaturnusz légkörében érte utol a végzete.
Négy szonda a kilencből továbbra is működik, ezek útjáról, eredményeiről portálunkon rendszeresen beszámolunk. A legtávolabbra jutott két ember alkotta eszköz, a két Voyager közül a Voyager–2 a Távcső csillagkép irányában 17 milliárd km, „testvére” pedig a Kígyótartó csillagkép irányában 21 milliárd km távolságban jár a Földtől. A New Horizons a Kuiper-övben, a Földtől 5,7 milliárd km-re második célpontja, a (486958) 2014 MU69 kisbolygó felé tart, amely mellett 2019. január 1-jén repül el. Végül, a Jupiter körül keringő Juno kéthavonta újabb látványos felvételeket küld az óriásbolygóról.
A poszteren a Jupiter és a Szaturnusz két-két holdja is helyet kapott (az Europa és a Ganymedes, illetve az Enceladus és a Titán), az ott elért legfontosabb felfedezések rövid leírásával. Miért éppen négy? Valószínűleg azért, mert ennyi fért el ízlésesen a grafikán. Miért ez a négy? Talán a poszter összeállítói ezeket a felfedezéseket tartották a legfontosabbaknak. A sort szerencsére bőven lehetne folytatni akár az Ióval vagy a Charonnal, nem is beszélve az újonnan felfedezett holdak sokaságáról. Viszont mivel a felsorolt eredmények mind tudományosak, érdemes felidézni egy, a poszteren nem szereplő, mégis fontos technológiai eredményt: a feltüntetett négy hold (sőt a Külső-Naprendszer száznál is több holdja) közül a Titán az egyetlen, amelyiken sima leszállást hajtott végre egy űrszonda, a Cassinivel együtt utazó, de az Európai Űrügynökség által készített Huygens, amely sajnálatos módon teljesen lemaradt a poszterről. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A nagy finálé eredményei
A Juno újabb képei
Mars-szimuláció Ománban, magyar kutatók részvételével
Nukleáris energiaforrások űreszközökön
A negyven éves Voyager és az üzenetküldés problémái
Két égitest egy „áráért”?
Jupiter: amilyennek még sohasem láttuk
Az óriásbolygókhoz a 30-as években?
Tíz éve a Szaturnusz körül
Voyager-1: a Naprendszerben vagy sem?
Fordulj, Voyager!
Bátor lépés a gázóriások felé – 40 éve startolt a Pioneer-10 (1. rész)
Bátor lépés a gázóriások felé – 40 éve startolt a Pioneer-10 (2. rész)
Bátor lépés a gázóriások felé – 40 éve startolt a Pioneer-10 (3. rész)
Öt év telt el a Huygens leszállása óta
Elhallgatott az Ulysses
Az Ulysses nem adja meg könnyen magát
Leszállás a Titanon (1. rész)
Leszállás a Titanon (2., befejező rész)
Vasárnap elég a NASA sikerszondája
A Galileo űrszonda temetésére…
Nemsokára visszamegyünk a Jupiterhez
Úti cél: a Külső-Naprendszer (New Scientist)
A poszter teljes és nagy felbontású változata innen tölthető le
A Planet cég földmegfigyelő flottáit kiegészítő űreszközök álltak pályára egy Minotaur-C (korábi nevén Taurus) rakétával Kaliforniából.
