Magyar idő szerint augusztus 7-én hajnalban egy Falcon-9 rakéta egy izraeli holddal, majd 8-án déltájban egy Atlas-5 (a szomszédos indítóállásról) az Amerikai Légierő legújabb távközlési műholdjával és egy CubeSattal startolt.
A térben és időben egyaránt nagyon közeli két indítást komoly izgalommal várták a Cape Canaveral bázison. Doug Schiess dandártábornok, az üzemeltetéséért felelős 45. légierő ezred parancsnoka személyesen tartott sajtótájékoztatót, amelyen hangsúlyozta az ilyen gyors startok fontosságát feszültebb katona-politikai helyzet esetén.
Az első indításnál a SpaceX Falcon-9 rakétáját használták, melynek első fokozatát ezúttal meg sem kísérelték visszahozni. Ennek oka az volt, hogy a hasznos teher (a 6,5 tonna induló tömegű izraeli Amos-17) egyszerűen „nem hagyott helyet” annak a plusz üzemanyag-mennyiségnek, ami a rakétafokozat leszállásához lett volna szükséges. Ugyanakkor a SpaceX speciális hajója sikeresen elkapta a két levált orrburkolat-darab közül az egyiket – mely rakétás és ejtőernyős ereszkedést hajt végre, miután feleslegessé vált –, megmentve ezzel egy 6 millió dollár értékű rakétaalkatrészt. (A másik burkolati elem „csobbant”, de azt is megpróbálják begyűjteni.)
Az Amos-17 első bejelentkezését már vették a Boeing szakemberei, de a napelemek és antennák nyitása, illetve a hold végleges pályára kerülése még ad okot az izgalomra. Ha minden a tervek szerint halad, akkor a 250 millió dollár értékű, 20 éves tervezett élettartamú izraeli távközlési hold a 17° keleti geostacionárius pozícióban leváltja a már koros Amos-5-öt. A Boeing 702-es műholdbuszán alapuló űreszköz fedélzetén C-, Ku- és Ka-sávú átjátszók vannak, ezek segítségével televíziós műsorszóró, szélessávú internet és egyéb adatátviteli szolgáltatások biztosítására képes.
A 40-es indítóállásból a világűrbe jutott Amos-17. A start időpontja magyar idő szerint augusztus 7-én 1:23 volt. (Fantáziakép: Spacecom)
Az Atlas-5 rakéta és az AEHF-5 műhold indítására 2019. augusztus 8-án, magyar idő szerint 12:13-kor került sor. A műhold a Centaur végfokozat háromszori gyújtásával érte el a 36 ezer km-es pályamagasságot. (A második és harmadik gyújtás között egy kisméretű CubeSat is pályára került, melyet az orbitális törmelékek követését célzó tesztsorozatban fognak használni.)
Ez a döbbenetes felvétel az Atlas-5 indítása után nem sokkal készült. (Kép: Ben Cooper / launchphotography.com)
A 80. Atlas-5 rakétaindítással került geostacionárius átmeneti pályára az AEHF-5, melynek tulajdonosa az Egyesült Államok Légierejének Űrparancsnoksága. A fentiek alapján azt gondolhatnánk, hogy itt egy amerikai katonai holddal van dolgunk, de az igazság az, hogy ezt a műholdat nem csak az USA fegyveres erői, hanem brit, kanadai és holland katonák is fogják használni főparancsnokságaik és a távoli műveleti területeken lévő alakulatok közötti kommunikációra.
(Kép: Lockheed Martin)
Az AEHF-ből összesen hatot rendeltek, az első még 2010 augusztusában állt pályára. A további három hold 2012-ben, 2013-ban és 2018-ban indult. A tervek szerint összesen hat ilyen műholdnak kell fokozatosan leváltania a korábbi Milstar műholdakat, melyekkel természetesen az új holdak (visszafelé) kompatibilisek. Az űreszközöket (a Milstarhoz hasonlóan) a Schriever Légierő-bázison települt 4. Kozmikus Műveleti Század üzemelteti.
A műholdak a Lockheed Martin fő-, és a Northrop Grumman alvállakozásában készülnek, élettartamukat 14 évre tervezik. Egy-egy AEHF műhold ára (az indítási költség nélkül) 850 millió amerikai dollár, ennek egy részét természetesen a brit, kanadai és holland védelmi minisztériumok fizetik.
Az AEHF család a Lockheed Martin A2100-as buszán alapszik. A most indult AEHF-5 starttömege 6168 kg, aminek jelentős része az üzemanyag. A kommunikáció „felfelé” (uplink) a 44 GHz-es, míg „lefelé” (downlink) a 20 GHz-es frekvencián zajlik. A holdak kétirányú, nagysebességű és titkosított kommunikációt biztosítanak, több szűk és irányítható nyalábbal (ún. spot beammel). Az űreszközök egymással is képesek a nagysebességű kommunikációra, így rajtuk keresztül lehetséges akár a Föld átellenes oldalán állomásozó csapatokkal is a kommunikáció. A globális kommunikáció persze csak részben igaz, hisz a geostacionárius pályából adódóan, a műholdak csak az északi és déli 65. szélességi körök közötti területeken használhatók.
A floridai 41-es indítóállásról startoló hordozórakéta a „jó öreg”, moduláris Atlas-5 volt. (Azért moduláris, mert változó számban lehet az első fokozat oldalára szerelni szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat és orrburkolatból is többféle áll rendelkezésre.) Ezúttal a rakéta az 551-es konfigurációban repült, ami azt jelenti, hogy a központi blokkban a kerozin üzemanyagot használó rakéta üzemelt, ennek oldalára 5 gyorsítófokozatot szereltek, az orrburkolat az 5 méteres átmérőjű volt és a műholdat egy (1) Centaur végfokozat vitte a geostacionárius átmeneti pályára (GTO).
A 2002-ben bemutatkozott Atlas-5-nek egyébként ez volt a 80. startja, az 551-es konfigurációnak pedig a 10. repülése. (Azonos Atlas-5 konfigurációval indultak korábban olyan fontos űreszközök is, mint a New Horizons és a Juno űrszondák a Plútóhoz illetve a Jupiterhez, vagy éppen a Haditengerészet MUOS, illetve a Légierő AFSPC-11 műholdjai.) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
AEHF-4
A negyvenedik Atlas-5 start
Úton a második AEHF
1 milliárd dolláros műhold: megmentve
Mentőakció egy katonai műholdért
Felrobbant egy Falcon-9 rakéta
Az Amos-6 elvesztésének ára
Az Amos-17 startja (Spacefight Now)
Az AEHF-5 indítása (Spaceflight Now)
Három évtized alatt az űralkalmazások népszerűsítésének és használatuk széles körű elterjesztésének fontos szervezetévé vált a szövetség.
