Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte bolygórendszerünk legmesszebb lévő ismert objektumát, a Sedna valószínűleg a belső Oort-felhő tagja lehet.
13 milliárd kilométeres távolságával a Naprendszer külső régióinak lakója ez a különös égitest – amely valószínűleg a belső Oort-felhő egyik tagja. Ez a jeges égitestekből álló övezet a Naprendszer távoli részét jelenti, ahonnan a szakemberek feltételezései szerint az üstökösök jelentős része származik. Az üstökösök a Naprendszer belső régióiba kerülve párologni kezdenek, kómát és csóvát növesztenek, s lenyűgöző látványként tündökölnek az égen.
A Sednát 2003. november 14-én egy nemzetközi kutatócsoport fedezte fel a San Diego melletti Palomar Obszervatórium 1,2 méteres távcsövével. Pár nappal később Chiléből, Spanyolországból, Arizonából és Hawaiiról is sikerült megfigyelni az égitestet. Újabban a NASA Spitzer Űrtávcsöve is a Sedna nyomában jár. Az infravörös űrtávcső azonban nem tudta észlelni a távoli objektumot, átmérőjét, valamint hozzávetőleges méretét is ez alapján becsülték meg.
A Naprendszer e külső vidékein igen zordak a körülmények. A hőmérséklet soha nem emelkedik -240°C fölé – a Sedna felszínén azonban még ennél is hűvösebb lehet. A planetezimál keringési ideje tíz és fél ezer év, pályájának legtávolabbi pontja 130 milliárd kilométerre esik központi csillagunktól. A Sedna elnyúlt ellipszispályája olyan, mint amilyenre számítottak a kutatók az Oort-felhőbeli égitesteknél. Meglepő azonban, hogy jóval közelebb található, mint azt korábban becsülték.
Közvetlen feltételezések alapján elképzelhető, hogy a távoli égitest körül egy hold is kering. A kutatócsoport a Hubble Űrtávcsővel szeretne a rejtélyek nyomába eredni. A Hawaii-ra telepített 8 méteres átmérőjű távcsővel pedig az égitest felszínét fogják vizsgálni.
A következő 72 évben a Sedna közelebb kerül Földünkhöz, majd ezt követően ismét a Naprendszer távoli régiói felé veszi útját.
Felfedezték Naprendszerünk legtávolabbi objektumát. A bolygószerű égitest jelenleg háromszor olyan messze van a Naptól, mint legkülsőbb bolygónk, a Plútó. A planetezimál a „Sedna” nevet kapta – így nevezik az óceánok istenét az eszkimó mitológiában.
A planetezimál másik különlegessége a mérete és színe. Vöröses árnyalatával a Mars után talán ez bolygórendszerünk egyik legvörösebb színű égiteste. Mérete hozzávetőlegesen a Plútó háromnegyede, így jóval nagyobb, mint a 2002-ben felfedezett legnagyobb planetezimál, a Quaoar – amelyet szintén ez a kutatócsoport talált meg. 1930, azaz a Plútó felfedezése óta ez a legnagyobb újonnan felfedezett égitest a Naprendszerben.
A Cassini-Huygens űrszonda-páros a Szaturnusz rendszere felé tart. Pár hónappal érkezése előtt a Cassini lenyűgöző felvételt készített a bolygóóriásról.
