Marsi víz, bolygóméretekben

A korábbi időkben csak feltételezhető volt a víz egykori kiterjedt jelenléte bolygószomszédunkon. A Spirit és Opprtunity eredményi mellé most újabb bizonyítékokat szolgáltatott a Mars Express, ezúttal bolygóméretekben.

A vörös bolygón a marskutatás kezdetei óta vizet (és egykori életet) sejtettek a kutatók. Az első sikeres leszállóegység, a Viking – in medias res – azonnal az életet kereste, de nem talált egyértelmű nyomokat. A kutatók napjainkban taktikát változtattak, és az élet feltételeit kezdték szisztematikusan keresni, és ha lehet, bebizonyítani a bolygó „lakottságát”. Ennek jegyében indult a kettős Mars-rover küldetés, a Spirit és az Opportunity. Az elmúlt esztendőben sikerrel jártak: a Guszev-kráterben és a Meridiani-síkságon bizonyítottnak tekinthető a víz egykori jelenléte. Ugyanakkor a felszín felett keringő egységek műszerei a mindenfelé előforduló, és vízben gyorsan elbomló olivin jelenléte miatt inkább mutatták a víz hiányát, mint a jelenlétét.

A lokális eredményekhez most az európai marsszonda, a Mars Express globális bizonyítékokat tett hozzá, amelyek egykori vízborításról adnak hírt. A szonda OMEGA spektrométere szulfátsókat és hidratált szilikátokat fedezett fel a Syrtis Maior melletti igen kiterjedt régiókban, a Valles Marineris rétegzett kőzeteiben és a sarki területeken. Ezek az ún. evaporit nevű anyagok leginkább állóvizekben, esetleg jégtakaró alatt keletkeznek, miközben hosszú évmilliók alatt elpárolog róluk a víz.

Egy másik egyértelműen azonosított ásványt, kalcium-szulfátot is talált a Mars Express. Ez az ásvány kalcium, foszfor és víz jelenlétében keletkezik. A vulkáni anyagokból víz hatására kiváló ásvány a feltételezések szerint talán a vízbe hulló hamuból jöhetett létre. A Mars Expressnek a fentiek mellett sikerült megerősíteni a Mars Global Surveyor és a roverek által talált különleges magnézium-szulfát, a kieserit, a káliumtartalmú szulfátásvány, a jarozit, és a hematit jelenlétét is.

Mindezek természetesen csak közvetett bizonyítékok, és nem egyértelműsítik 100 százalékban a víz egykori jelenlétét (a vulkáni kipárolgásokból származó savas esők például ugyanúgy magyarázatot adhatnak a legtöbb ásvány jelenlétére), de így együtt elég meggyőzőnek tűnnek a leszállóegységek lokális eredményeinek bolygóméretekre történő kiterjesztéséhez.

Egy talány úgy tűnik megoldódik, de ahogy az a felfedezéseknél lenni szokott, újabbak születnek, vagy a megoldások újabbak megoldását is szükségessé teszik. A nagykiterjedésű felszíni vizek évmilliókon át való fennmaradásához esetünkben is a jelenleginél sokkal nagyobb légnyomás, sűrűbb légkör szükséges. Jelenleg senki sem tudja megmondani, hová tűnt a vörös bolygó légkörének jórésze. A víz titkának kulcsa úgy tűnik a légkör titkában rejlik.

Tettesként szóba jött már a napszél, vagy egy hatalmas becsapódás, amely apránként, vagy egyetlen nagy kataklizmában sodorta tova a gázburkot. A legújabb elmélet földi párhuzamra támaszkodik. A Föld szén-dioxid-készletének zöme karbonátokban „tárolódik”. Talán a szén-dioxid légkör és a vízborítás karbonátok formájában kövült meg. Ezt azonban az OMEGA nem erősítette meg. Az ESA tudósainak viszont lehet, hogy a NASA siethet a segítségére ezügyben. Az OMEGA ugyanis nem elég érzékeny a Mars porában előforduló karbonátokra. Viszont a Mars Global Surveyor TES (Thermal Emission Spectrometer) műszere ennél érzékenyebb. Amit az OMEGA egyáltalán nem talált, azt a TES 2 és 5 százalék közöttire taksálta. A karbonátok koncentrációja úgy tűnik éppen a TES érzékenységének alsó határán van. Ám az ilyen kis koncentrációban jelen lévő ásványok nem adnak teljes magyarázatot a légkör ilyen méretű eltűnésére. A kiutat egy új, érzékenyebb műszer jelenti, valószínű tehát, hogy az elmélet megerősítésére egy jövőbeli szonda jobb eszközei egy kellenek majd. Erre talán van is esély a Marsnak az űrpolitikusok általi felértékelése és a következő évtized amerikai, orosz, európai „inváziós tervei” láttán. (Forrás: Sky and Telescope)