A következő év egy nagy tudományos program éve lesz, olyan, amilyen nagyjából ötven évente fordul elő a világban.
Két amerikai és egy angol kutató javasolta a nemzetközi tudományos közösségnek, hogy a korábban sikerrel rendezett nap- és földtudományi évek tudományos kísérlet- és rendezvénysorozatának hagyományait folytatni kéne. A legutolsó ilyen, az 1957-58-ban rendezett Nemzetközi Geofizikai Év (International Geophysical Year – IGY) páratlan sikereket hozott. Az 50. évforduló jó alkalom lenne a korábbi hagyományok folytatására.
A földmágnesség és a sarki fény vizsgálatára az 1870-es években hívtak életre először szervezett kutatásokat, az akkor szárnyait bontogató tudományos meteorológia megfigyeléseinek gyarapítására. A meteorológia globális színtérre lépett ki és szükség volt a regionális megfigyelések bolygóméretű kiterjesztésére. Az első Poláris Évet 1882-ben tartották. Létjogosultságát jól mutatja, hogy 20 kötetben foglalták össze a megfigyelések eredményeit. Ötven évvel később – 1932. augusztus 1. és 1933. augusztus 31. között – megismételték a Poláris Évet, az ionoszféráról újabb könyvtárnyi gyakorlati eredményt gyűjtve. A siker már ekkor felvetette a Poláris Évek ötvenévenkénti ismétlésének gondolatát.
Az 1950-es években újra előkerült az ötlet egy megfigyelés-sorozatra, mivel a világháború „melléktermékeként” ugrásszerűen fejlődött az észlelési technika, amit mindenképpen érdemes lett volna kipróbálni. 1957. július 1. és 1958. december 31. között meg is rendezték a korábbi eseménysorozatot, immár Nemzetközi Geofizikai Év néven. Ennek keretében már 64 ország 4000 megfigyelőhelyén folyt a munka. Ebben a keretben került sor a Szputnyik-1 és Szputnyik-2, valamint az Explorer-1 felbocsátására is. Ezzel kezdetét vette az űrkorszak, s a tudósok végre a légkörön túlról is adatokhoz jutottak (az Explorer-1 igazolta a Föld körül húzódó sugárzási öv, a felfedezőjéről Van Allen-övnek nevezett jelenség fizikai létezését).
2001-ben intézett három tudós felhívást a társaihoz, hogy az IGY közelgő 50. évfordulója egyszerre lehetne alkalom a fél évszázados siker megünneplésére, valamint egy újabb szervezett tudományos kutatássorozatra. Ám a kutatások kissé kiterjesztett témája miatt a név is változott: Nemzetközi Heliofizikai Évként (International Heliophysical Year – IHY) indul jövő év első napjaiban a főként napmegfigyeléseket tartalmazó sorozat. A programban immár 191 ENSZ tagállam kutatói vesznek majd részt. A program fő témái:
A heliofizikai megfigyelés-sorozatot – az 50 éves évforduló alkalmán kívül – nem véletlenül mostanra szánták. Az elmúlt hetekben hivatalosan is megkezdődött a 24. napciklus, azaz a naptevékenység éppen minimumban van. Ilyenkor a kevésbé heves naptevékenység miatt az egyes flerek, koronakitörések és más mágneses jelenségek hatásai könnyebben elkülöníthetők egymástól. Ezt akarják a kutatók kihasználni. A kutatások a már odafenn dolgozó napkutató szondák megfigyeléseit is felhasználják majd. Vannak szondák, melyeket kifejezetten a IHY miatt bocsátottak fel. Ilyen a japán Solar-B (amely japán szokás szerint a sikeres startot követően kapta meg végleges nevét: Hinode – Napfelkelte) és az amerikaiak ikrei, a STEREO (Solar TErrestial RElations Observatory – Nap-Föld Kapcsolatok Obszervatórium) szondák.
A következő másfél évben szinte minden szem a Napra szegeződik, így a földi megfigyelések és a világűrben keringő szondák méréseinek kombinációjaként várhatóan minden idők legszélesebb körű és legösszehangoltabb programja bontakozik majd ki, könyvtárnyi adattal látva el a tudósokat a következő évekre.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A STEREO űrszondapárosról
A Hinode már a Napot figyeli
Tíz éve indult a SOHO
A Nemzetközi Heliofizikai Év honlapja
Az Uránuszt sokan a Naprendszer legunalmasabb bolygójának tartják, hiszen légkörének felső része meglehetősen egyenletes képet mutat.
