A napfoltok mágneses polaritásváltásának megfigyelése a 24. ciklus kezdetére utal.
Az első megváltozott polaritású napfolt a csillag magas, 30°-os északi szélessége környékén bukkant fel, 2008. január 4-én. A polaritás változása azt jelenti, hogy a foltcsoport vezető (vagyis a keringés irányába eső) és követő részének mágneses polaritása felcserélődik az előző ciklus foltjaira jellemző sorrendhez képest.
A SOHO felvételén balra a napkorong fehér fényben (az újonnan megjelent folt helye bekarikázva); jobbra a magnetogram. (Kép: NASA/ESA)
Az erős mágneses térrel jellemezhető napfoltok a Nap fotoszférájának a környezetüknél hidegebb területei, ezért látszanak sötétebbnek. Az új ciklus első foltjai magas szélességeken jelennek meg. A kb. 11 éves ciklus vége felé a foltok szélességére alacsonyabb (5-10°-os) értékek jellemzők. A foltcsoportok vezető és követő foltjainak polaritása az északi ill. déli féltekén a teljes ciklus során ugyanolyan marad, a két féltekén ellentétes. (A mágneses napfoltciklus valójában kb. 22 éves.)
Korábban a jelenlegi ciklus végét a szakemberek március környékére jósolták, néhány hónapos hibával. A jóslatok abban megoszlanak, hogy az előttünk álló ciklus viszonylag nyugodt vagy éppen heves lesz-e. Ez egyáltalán nem mindegy, hiszen még soha nem hagyatkoztunk ilyen mértékben a Föld körül keringő űreszközeinkre – például a távközlési és navigációs mesterséges holdakra. Működésükre a naptevékenység által befolyásolt űridőjárás jelentős hatással van. A naptevékenység jelenlegi minimuma 2011-2012 körül vált majd maximumra.
A most véget érő 23. napfoltciklus átlagos foltszámai az idő föggvényében. (Kép: NOAA/Space Weather Prediction Center)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Űridőjárás (1. rész): Fizikai alapok és földi hatások
Űridőjárás (2. rész): Az űreszközök a Napot fürkészik
Űridőjárás (3. rész)
Tíz éve indult a SOHO
A STEREO űrszondapárosról
A napfoltciklusról részletesen (ELTE Csillagászati Tanszék)
Űridőjárás (spaceweather.com)