A Napnak fontos szerepe lehetett a földi élet kialakulásában. De nem csak azért, amiért eddig gondoltuk.
Napunk ifjúkora köztudottan viharos volt, a NASA kutatóinak legújabb feltételezése szerint a heves napkitörések elősegíthették az élet kifejlődését a Földön.
Fantáziarajz a fiatal Napról, amikor 4 milliárd éve csillagunk még „csak” félmilliárd éves volt. (Kép: NASA / GSFC / CIL)
Mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt – vagyis bő félmilliárd évvel a Nap születése után – csillagunk fényessége még csak háromnegyede lehetett a mainak. Felszínéről azonban a ma megfigyelhetőkhöz képest hatalmas kitörések, erupciók indultak a bolygóközi térbe. A kitörések során az erős sugárzás mellett rengeteg anyag is kidobódott. Ezek az erőteljes robbanások segíthettek a Föld felmelegítésében, annak ellenére, hogy a Nap még csak viszonylag halványan sugárzott. Az erős sugárzás hatására nitrogén-oxidok keletkeztek a légkörben. Ezek hatékony üvegházgázokként működtek, így felmelegítették a légkört.
Fantáziarajz, ilyen lehetett ugyanakkor a Föld. (Kép: NASA / GSFC / CIL)
Egyúttal a Napból érkező részecskéknek ez a most felfedezett ősi, folyamatos áramlása azonban talán nem egyszerűen csak felmelegítette a légkört, hanem energiájuk azt is elősegíthette, hogy az egyszerű molekulák bonyolultakká egyesüljenek, akár a ma ismert életformák létezéséhez szükséges DNS, az RNS és hasonló komplexitású óriásmolekulák is létrejöjjenek.
A harmadik fantáziarajzon a 4 milliárd évvel ezelőtti Földet, amelynek akkor még gyenge volt a magnetoszférája, eltalálja egy koronakitörés. (Kép: NASA / GSFC / CIL)
Ha megértjük, milyen körülmények kellettek a Földön az élet létrejöttéhez, akkor ez hozzásegít annak megítéléséhez, alkalmasak-e most vagy a múltban más bolygókon is a feltételek az élet kibontakozásához. Egészen mostanáig a földi élet fejlődéstörténetének pontos tisztázásában komoly akadályt jelentett az a probléma, hogy a fiatal Nap luminozitása nem volt elég ahhoz, hogy a kellő mértékben felmelegítse a Földet.
Az elegendő mennyiségű energia rendkívül fontos a bolygó (mármint az élet) fejlődése szempontjából, a túl sok energia azonban legalább olyan káros, mint a túl kevés. Az erős és folyamatos részecskesugárzás pusztító hatású lehet a kialakuló életre. A mágneses teret is hordozó részecskefelhők támadása leszakíthatja a bolygók légkörét – ha a bolygó mágneses tere nem elég erős ahhoz, hogy a töltött részecskéket eltérítse. Ezeknek a kényes egyensúlyoknak a megértése hozzásegíti a kutatókat annak tisztázásához, mely bolygók lehetnek alkalmasak az élet hordozására.
A cikkben leírt hipotézist szemléltető animáció (angol felirattal). (Forrás: NASA Goddard) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ahogy eddig még sohasem láttuk a Napot
Megkeserítheti életünket az éledező napaktivitás
Viharok a Napon
NASA hipotézis az aktív Napról
Az emberi szem számára láthatatlan ultraibolya tartományban nemrég felfedezett marsi „sarki fények” mellett talán kék színű égi jelenségeket láthatnak majd egykor a Mars-utazók.
