Amerikai rakétával állt pályára az európai vezetéssel készült, a Nap és a helioszféra kutatására szánt űrszonda.
A Solar Orbiter az Európai Űrügynökség (ESA) legújabb tudományos űrszondája, az amerikai NASA jelentős hozzájárulásával épült. Az űreszközt az Atlanti-óceán túlpartjáról, a floridai Cape Canaveral bázisról, egy 411-es konfigurációjú Atlas-5 rakétával és Centaur végfokozattal küldték a világűrbe. A start február 10-én, magyar idő szerint 5:03-kor történt.
A Solar Orbiter startelőkészületei, a hordozórakéta orrburkolatának felhelyezése. (Forrás: ESA)
Az űrszonda programjának középpontjában bolygórendszerünk központi csillaga, a Nap lesz. A Solar Orbiter működése során minden más korábbi európai űreszköznél jobban megközelíti, a Merkúr pályáján belülről figyeli majd a Napot és környezetét. Nagy felbontással vizsgálja külső légkörét, annak dinamikus jelenségeit, a kiáramló részecskesugárzást (vagyis a napszelet). Részletes képet alkot arról, hogyan befolyásolja a Nap a kozmikus környezetét, milyen hatással van a Föld térségére, a Nap–Föld kapcsolatok, az űridőjárás alakulására.
(Fantáziakép: ESA / ATG medialab)
A Solar Orbiter különleges, az Ekliptika síkjából kiemelkedő pályája révén először szolgáltat majd nagy felbontású méréseket a Nap poláris vidékeiről, adatokat gyűjt az ottani, ma még nem kellőképpen ismert mágneses térről. Hozzájárulhat a kb. 11 éves napaktivitási ciklus, valamint a napkitörések keletkezésének jobb megértéséhez. Fedélzetén összesen 10 tudományos műszeregyüttes kapott helyet, amelyek mérései jól kiegészítik majd egymást. Közöttük lesz, amely képeket alkot a Napról, mások az elektromágneses és plazmakörnyezet jellemzőit határozzák meg. (A Solar Orbiter történetéről, tudományos programjáról és felszereltségéről korábbi cikkünkben részletesebben olvashatnak.)
A Solar Orbiter pályája a Nap körül az elkövetkező években, a Vénusz és a Föld közelében végrehajtandó gravitációs lendítő manőverekkel. Ezek révén válik lehetővé a pályasík hajlásszögének megváltoztatása. (Forrás: ESA / ATG medialab)
Programja során a Solar Orbiter mintegy 42 millió km-re is megközelíti a napot, ami alig több mint egyharmada a Föld Naptól mért távolságának. Az űrszonda szerkezeti elemei – köztük a 18 m fesztávolságú napelemtáblák – úgy készültek, hogy elviseljék a Nap közelében uralkodó hőmérsékleti és környezeti viszonyokat. A pálya belső szakaszain ugyanis akár 500 °C-ra is felmelegedhetnek, és a nagy energiájú töltött részecskék állandó bombázását is ki kell bírják, méghozzá legalább 7 éven át, amíg a tervezett működési élettartam véget nem ér – sőt a remények szerint még tovább is. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Útra kész a Solar Orbiter
Az ESA 2020-ban
Fényes és sötét: európai űrcsillagászat 2020 körül
Megvalósul a Solar Orbiter?
Solar Orbiter honlap (ESA)
A Solar Orbiter indítása (Spaceflight Now)