Az ESA/JAXA BepiColombo űrszondája az űrkutatás történetében először a közepes infravörös tartományban vizsgálta a bolygó felszínét.
A szonda tavaly december 1-jén immár ötödik alkalommal repült el majdani úti célja mellett. (Időközben, 2025. január 8-án sikeresen megtörtént a Merkúr melletti hatodik és egyben utolsó hintamanőver is. – A szerk.) A most először vizsgált hullámhossz-tartományban érdekes, új részletekre derült fény a bolygóval kapcsolatban.
A BepiColombo a Merkúrnál. (Fantáziarajz: ESA)
A BepiColombo mindössze a harmadik küldetés Naprendszerünk legbelső bolygójához, így a Merkúr az eddig legkevésbé vizsgált a kőzetbolygók közül. A Föld, a Vénusz és a Merkúr melletti közelrepülések sorozatára (lásd korábbi cikkeinket a lap alján) azért volt szükség, hogy a hintamanőverekkel lelassítsák a sebességét a Merkúr pályamenti sebességére, és így a szonda 2026-ban keringési pályára tudjon állni a bolygó körül. Eddig ez csak egyetlen szondának sikerült, a NASA Messenger szondája 2011 és 2015 között dolgozott a Merkúr körül. A BepiColombo 2018-ban Francia Guyanából kezdte meg hosszú utazását, és az eredeti tervek szerint 2025 decemberében kellett volna megérkeznie, de ezt egy technikai probléma miatt később kénytelenek voltak 2026 novemberére halasztani.
A BepColombo Merkúr melletti ötödik közelrepülésének részleteit bemutató infografika. (Kép: ESA)
A december 1-jei közelrepülés során a szonda 38 ezer km-nél közelebb került a bolygó felszínéhez, aminek során (természetesen a sebesség csökkentésén kívül) a fő kutatási cél a Merkúr felszínének és kozmikus környezetének vizsgálata volt. Mérték a bolygó közelében található részecskék tulajdonságait, a mágneses tér erősségét, és első ízben figyelték meg a felszínt a MERTIS (Mercury Radiometer and Thermal Infrared Spectrometer) nevű sugárzásmérővel és termikus infravörös spektrométerrel, amely a Münsteri Egyetem és a Német Űrügynökség (DLR) munkatársainak irányításával készült és dolgozik. A mikrobolométer technológiát alkalmazó berendezés a 7–14 µm tartományban, 90 nm spektrális felbontással dolgozik, ez a tartomány különösen alkalmas a kőzeteket alkotó ásványok megkülönböztetésére. Látószöge 4°, ennek megfelelően a bolygó teljes felszínét ásványtani vizsgálatok céljára 500 méteres felbontással tudja feltérképezni, de a felszín 5–10%-áról ennél részletesebb képet is alkotnak. A hőmérsékleti térképeket viszont 2000 méteres felbontással készítik (az adatok a majdani Merkúr körüli keringés időszakára vonatkoznak).
A MERTIS első mérési eredményeként kiderült, hogy a közepes infravörös tartományban a Merkúr felszínének egyes részei fényesebbek más területeknél. Ez elsősorban a Caloris-medencénél és az északi félgömb nagy vulkanikus síkságainál volt megfigyelhető. Ezeken a területeken a magasabb felszíni hőmérséklet, a felszín érdessége és ásványösszetétele okozza az erősebb közepes infravörös sugárzást. Az infravörös felvételeken számtalan eddig ismeretlen krátert is sikerült felfedezni.
A MERTIS műszerrel a közelrepülés során a közepes infravörös tartományban végzett mérések eredménye. (Kép: MERTIS / University of Münster / NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)
A Merkúr felszínének ásványösszetétele régóta foglalkoztatja a kutatókat. A Messenger erre vonatkozó mérései nem voltak egyértelműek, így az előrelépés csak a MERTIS-től és a BepiColombo többi műszerétől várható. Mindenesetre a Messenger adatai alapján a szakemberek úgy vélik, hogy a bolygó felszíne a vártnál kevesebb vasat tartalmaz, ami az égitest nagy vas-nikkel magját figyelembe véve meglepőnek tűnik. Mindenesetre ennek ismeretében a MERTIS műszer kalibrálásához a laboratóriumi kísérletek során vasban szegény ásványokat használtak. Az amerikai szonda méréseiből arra is következtettek, hogy a bolygó Naphoz közeli pályája ellenére egyes, könnyen elpárolgó anyagok a vártnál nagyobb koncentrációban vannak jelen a felszínén. További rejtély a Merkúr felszínének alacsony fényvisszaverő képessége, bár jellegében hasonló a Hold kráterekkel borított felszínéhez, mégis albedója csak kétharmada a Holdénak.
Érdekesség, hogy a MERTIS-szel a decemberi közelrepülés során csak korlátozottan tudtak méréseket végezni, a BepiColombo szonda ugyanis két részből áll, az európai MPO (Mercury Planetary Orbiter) és a japán Mio (másik nevén Mercury Magnetospheric Orbiter, MMO) alkotja. A MERTIS az európai MPO-n kapott helyet, egyelőre azonban látóterébe „belelóg” a japán szonda. A Merkúr végső megközelítése során azonban a két szonda szétválik, eltávolodnak egymástól, önálló életet kezdenek élni, így nem korlátozzák egymás műszereit a munkában. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Új képek a Merkúrról
BepiColombo: harmadszor a Merkúr mellett
Másodszor a Merkúrnál a BepiColombo
Gyors üdvözlet a Merkúrnak
BepiColombo: először a Vénusznál
A BepiColombo ötödik elrepülése a Merkúrnál (nasaspaceflight.com)
Indiai rakétával elindult az európai Proba-3 küldetés. A kötelékben repülő egyik műhold elől a másik időnként eltakarja majd a Nap korongját.
