X-37B: kémkedik vagy nem?

Nyilván kémkedik is az ember nélküli amerikai mini-űrrepülő. De biztosan nem úgy, ahogy a Spaceflight magazinban elképzelték...

A British Interplanetary Society által kiadott, hosszú múltra visszatekintő űrkutatási folyóirat legutóbbi számában megjelent egyik cikkről a BBC számolt be (a lap eredeti anyagai nyilvánosan nem, csak az előfizetők számára hozzáférhetők). Ebben egy „szakértő” arról elmélkedik, hogy az Amerikai Légierő X-37B típusú, újra felhasználható automata űrjárművének most repülő, tavaly márciusban indított példánya feltehetően a kínaiak Tienkung-1 (Tiangong-1) űrállomásmodulját kíséri megkülönböztetett figyelemmel. (Ez utóbbi 2011 szeptemberében indult, és azóta már sikeres dokkolási kísérleteket is végeztek nála a Sencsou-8 ember nélküli űrhajóval.) A kémkedés gyanúját a cikk arra alapozza, hogy a jelek szerint a két űreszköz pályájának felszín feletti magassága (valamivel több mint 300 km) és a pályasíkjaik Egyenlítőhöz képest mért hajlásszöge (kb. 42,8°) lényegében megegyezik. A második, immár meghosszabbított tesztrepülésén levő, OTV-2 (Orbital Test Vehicle-2) jelzésű X-37B és a kínai modul keringési ideje csupán mintegy 19 másodperccel különbözik egymástól. A fenti „bizonyítékokból” kiindulva a cikk aztán messzemenő következtetéseket von le. A spekulációt táplálja, hogy egyrészt az amerikai fél lényegében semmit nem hozott nyilvánosságra az X-37B-vel végzett kísérletekről, másrészt közismert az a bizalmatlanság, amely az amerikai-kínai viszonyt jellemzi – nem csupán az űrtevékenység területén.

Olvasóink, akik valamennyire tájékozottak a műholdak mozgásával kapcsolatban, kicsit gondolkodjanak el, mielőtt lejjebb görgetnék a képernyőn ezt a cikket. Vajon a közel kör alakú pályák magassága és a hajlásszöge garantálja-e, hogy a két űreszköz lényegében egymás mellett keringjen a Föld körül? (Helykitöltőképp – és persze illusztrációul – alább beillesztünk egy-egy képet az X-37B-ről, illetve a Tienkung-1 űrállomásmodulról.)

Az X-37B vázlata, méretei. A jármű energia-ellátását, és így a kellően hosszú működési élettartamát a Föld körüli pályán a rakteréből kinyitott napelemtábla biztosítja. (Grafika: Karl Tate / Space.com)

A kínai űrállomásmodul (jobbra) egy hozzá érkező űrhajóval való összekapcsolódás közben. (Fantáziakép: China Manned Space Engineering Office)

A válasz természetesen nem, egyáltalán nem garantálja! Az egyes pályasíkok ugyanis a térben nagyon eltérően is elhelyezkedhetnek. Az ezt megadó paramétert az égi mechanikában a felszálló csomó hosszának nevezik. Ez azt mondja meg, hogy a keringés során a délről észak felé haladó pályaszakaszon haladva az égitest (legyen az mesterséges vagy természetes) pályája hol metszi a viszonyításként használt egyenlítői síkot. Minden szónál többet ér egy jó magyarázó ábra, amelyet a Space.com cikkéből kölcsönöztünk:

Pirossal az amerikai X-37B, zölddel a kínai Tienkung-1 egy-egy pályája a januári adatok szerint. Az X-37B elvileg titokban tartott pályaelemeit amatőr műholdmegfigyelők rendszeres mérésekkel határozzák meg és publikálják. (Kép: Brian Weeden / Google Earth / Wang Ting, Stanford Univ.)

A kép alapján világos, hogy a két pálya lényegesen eltérő síkokban fekszik, majdhogynem merőlegesek egymásra. Így ha közel is kerül az amerikai katonai űrrepülő a kínai modulhoz, az legfeljebb egy keringés során kétszer fordulhat elő. Akkor is csak úgy, ha mindketten épp a metszéspontok közelében haladnak saját pályájuk mentén, és nem valahol épp a Föld túloldala fölött. Sőt mi több, még ha az időzítés össze is jönne, az ilyen közelség sem igazán alkalmas a beható kémkedésre, tekintettel a két űreszköz nagy (másodpercenként több kilométeres) relatív sebességére, amint keresztezik egymás útját.

Mit csinál akkor az X-37B, ha ezek szerint nem a kínaiak modulja után kémkedik? A hivatalos közlemények nem sok fogódzóval szolgálnak. Az üzemeltetői szerint a mini-űrrepülő fő feladata új technológiák kipróbálása az űrben. Az elemzők ehhez hozzáteszik, hogy feltehetően új földmegfigyelő műszerek tesztje folyik a fedélzeten. A tipikus kémműholdak általában poláris pályán (az Egyenlítőhöz képest közel 90°-os hajlásszögben) repülnek, hogy az egész földfelszínt megfigyelhessék. Az X-37B pályájának helyzetéből adódóan csak a kb. 43°-os északi és déli szélességek közötti területek kerülhetnek a látóterébe. Ez, no meg az USA külföldi katonai tevékenysége arra enged következtetni, hogy ha figyel valamit, az leginkább Irán és Afganisztán környéke lehet.

Az első X-37B (OTV-1) 2010-ben, áprilistól decemberig repült. A mostani küldetésre eredetileg megadott 270 napos maximális időtartam már lejárt, a többször felhasználható űrjármű mégsem tért még vissza a Földre. A második, már jó 10 hónapja pályán levő járművel feltehetőleg kipróbálják, hogy meddig lehet elmenni a repülési idő meghosszabbításával.

Kapcsolódó cikkek:
Az X-37B titkos első küldetése
Lassan visszatér az X-37B?
Újra a Földön mini-shuttle
Katonai mini-űrrepülő – másodszor
Pályán a kínai űrállomásmodul
Visszatért a Sencsou-8

Kapcsolódó linkek:
Az X-37B nem figyelheti a kínai űrállomásmodult (Space.com)