MUOS, Atlas, Centaur

Az amerikai és szövetséges haderők számára készült új mobil távközlési műholdrendszer első tagja egy Atlas-5 rakétával és a kétszázadik Centaur végfokozattal állt pályára Floridából.

(Kép: Justin Ray / Spaceflight Now)

Az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) távközlési műholdjait korábban is számos alkalommal indították az Atlas rakétacsalád különböző tagjaival. Most a legnagyobb teljesítményű változat, az Atlas-5 állította pályára a legújabb típusú űreszközt. A MUOS-1 (Mobile User Objective System-1) az első tagja annak az öt műholdból álló, régóta készülő együttesnek, amely korszerű, ugyanakkor biztonságos 3G műholdas mobil távközlési szolgáltatást nyújt majd a harcoló alakulatoknak. A startra február 24-én, magyar idő szerint 23:15-kor került sor Cape Canaveral 41-es indítóhelyéről. (Előzőleg 16-án és 17-én a startkísérletet a kedvezőtlen időjárás, a légkör magasabb rétegeiben mért nagy szélerősség hiúsította meg.)

A mintegy 6,8 tonnás MUOS-1 a legnagyobb tömegű műhold, amely valaha egy Atlas rakétával indult. A megrendelők célja az volt, hogy a műhold a lehető legközelebb kerüljön a kijelölt pályájához, vagyis a legkevesebb saját hajtóanyagot kelljen elhasználnia. A 15 éves működési élettartamra tervezett MUOS-1 a start után három órával érte el a geoszinkron átmeneti pályát. Ehhez a Centaur végfokozat háromszori begyújtására volt szükség. A műhold a Csendes-óceán fölötti pozícióban működik majd.

Az Atlas–Centaur rendszert az 1960-as években vették használatba. Olyan nevezetes űreszközök indultak vele, mint a Holdhoz küldött Sutveyor, a Marshoz, a Vénuszhoz és a Merkúrhoz eljutott Mariner szondák, vagy éppen a külső Naprendszer felfedezésére küldött Pioneer űrszondák. A legutóbbi időkben a NASA Mars Reconnaissance Orbiter szondája (2005), a Plútó felé tartó New Horizons (2006), a Holdat meglátogató Lunar Reconnaissance Orbiter és LCROSS kettős (2009), a Jupiterhez küldött Juno (2011) és a Curiosity rovert a vörös bolygóra szállító Mars Science Laboratory (2011) használt ilyen hordozóeszközöket. A mostani start volt egyébként kereken a kétszázadik alkalom, amikor a Centaur végfokozat egy típusa repült.

A MUOS holdak, amelyek következő példánya 2013-ban startolhat, két fedélzeti távközlési rendszerrel működnek. Egyrészt biztosítaniuk kell a folyamatosságot a kiöregedő katonai UHF Follow-on (UFO, Ultra High Frequency Follow-On) távközlési műholdakat használó földi terminálok számára. Másrészt új, a korábbinál tízszer nagyobb kapacitást nyújtó, a földi terminálok szempontjából mobiltelefon-jellegű használatra alkalmas digitális rendszerrel is fel lesznek szerelve. Ez utóbbi ugyanakkor még nem üzemkész, nincsenek meg hozzá a földi távközlési eszközök, ezért a MUOS-1 az első időkben csak a régi típusú, UFO-kompatibilis szolgáltatásra lesz alkalmas. A műholdat a start után mintegy hat hónapon át tesztelik, mire működésbe léphet.

Egy MUOS műhold geostacionárius pályán. (Fantáziakép: U.S. Navy)

Kapcsolódó linkek:
A MUOS-1 startja (Spaceflight Now)