Falcon Heavy két katonai műholddal

A SpaceX nehézrakétája idén először volt munkában, az amerikai hadsereg megbízásából indított két űreszközt geostacionárius pályára.

A floridai start január 15-én magyar idő szerint 23:56-kor történt a NASA Kennedy Űrközpontjából, a 39A indítóállásból. A környéken nézelődők nem csak egy látványos rakétaindítást élvezhettek napnyugta környékén, hanem mintegy 8 perccel később a két kiürült oldalsó segédrakéta – valójában egy-egy Falcon-9 első fokozat – visszatérését is megcsodálhatták, amint azok leereszkedtek a Cape Canaveral bázis területére. Ezek egyébként az előző, novemberi Falcon Heavy indítás után másodszor repültek. (A fokozat gyári új középső magja az Atlanti-óceánban végezte.)

A Falcon Heavy rakéta háromszor 9 darab Merlin hajtóműve alulnézetből. A rakétatípust 2018 óta most használták ötödik alkalommal. Egészen tavaly novemberig, a NASA SLS rakétájának első indításáig ez számított a világ legerősebb űrkutatási hordozórakétájának. (Kép: SpaceX)

A hasznos teher két részből áll, az USSF-67 jelű küldetés katonai jellege miatt csak részinformációk láttak róla napvilágot. A műholdak mintegy 6 órás út után közvetlenül az Egyenlítő síkjában 36 ezer km magasan húzódó geostacionárius pályák térségében önállósodtak. Itt az űreszközök keringési ideje egy nap, megegyezik a Föld keringési periódusával, ezért a felszínről nézve állni látszanak az égen.

A két műhold egyike katonai távközlési, másika technológiai kísérleti feladatokra készült. Az Amerikai Űrhaderő (United States Space Force, USSF) CBAS-2 (Continuous Broadcast Augmenting SATCOM) műholdja a sorozat 2018 áprilisában pályára állított első tagját követi. Feladata a hadvezetés és harcoló alakulatok parancsnokai szélessávú, biztonságos adatátvitelű kommunikációs összeköttetésének biztosítása. Sem a műszaki paraméterek, sem az űreszközt gyártó cég kiléte nem nyilvános.

A másik hasznos teher egy gyűrű alakú platform, amelyen többféle katonai fejlesztésű technológiai demonstrációs kísérlet kapott helyet. Itt ismert a gyártó cég, amely a Northrop Grumman. Az űreszköz neve LDPE (Long Duration Propulsive ESPA), ahol az ESPA egy másik rövidítés: EELV Secondary Payload Adapter. Igen, van itt egy harmadik rövidítés is: az EELV jelentése Evolved Expendable Launch Vehicle, és az Atlas-5 és Delta-4 hordozórakéták programjának összefoglaló neve.

A Föld körüli pályán, kinyitott napelemekkel repülő LDPE platform fantáziaképe. Most az LDPE-3A jelzésű példány indult. (Kép: Northrop Grumman)

Mit jelent valójában ez az egész? Az elképzelés alapja, hogy különböző, egyenként kisebb hely- és energiaigényű kíséreteket gazdaságos módon fel lehet helyezni egyetlen űreszköz fedélzetére. Ezzel a módszerrel pénzt és időt takarítanak meg, nem kell külön-külön műholdakat fejleszteni és pályára állítani az adott célokra. A most felbocsátott LDPE-3A öt ilyen, egymástól független kísérletet visz magával. Az Űrhaderő korábban két LDPE küldetést indított már, egyet 2021-ben egy Atlas-5 rakétával, egy másikat tavaly novemberben az előző Falcon Heavy rakétával. A Northrop Grumman erre a célra olyan gyűrű alakú adaptert alakított át manőverezhető, energiaellátást, fedélzeti számítógépet és kommunikációt biztosító űreszközzé, amelyet általában a hordozórakéták és a műholdak közötti összeköttetésre használnak az indítások során.

A következő, USSF-52 jelzésű, vagyis szintén katonai Falcon Heavy indítás legkorábban áprilisra várható.

Kapcsolódó cikkek:
AFSPC-11
Két műhold az Űrhaderőnek
GYORSHÍR: Repül a Falcon Heavy

Kapcsolódó linkek:
Az USSF-67 indítás Falcon Heavy rakétával (Spaceflight Now)