Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Ezúttal csak francia űrhíreket olvashatnak.
A CNES francis űrügynökség döntése alapján a(z ArianeGroup hátterével rendelkező) MaiaSpace veheti használatba és alakíthatja át a korábban Szojuz rakéták indításához használt létesítményt Francia Guyanában. (Mint ismeretes, az ukrajnai orosz agressziót követő „nyugat”–Oroszország „adok-kapok” eredményeként, a kourou-i ELS létesítményt Moszkva még 2022-ben kiüríttette, az ott dolgozó több mint hetven embert hazarendelte.) A létesítménybe a MaiaSpace több tízmillió eurót kell invesztáljon, s ennek eredményeként talán 2026-ban indíthatja majd innen első rakétáját – már ha annak fejlesztése is rendben halad. A vállalatnál jelenleg fejlesztés alatt álló hordozóeszköz többször felhasználható lesz és akár 500 kg tömegű műholdakat is napszinkron (SSO) pályára állíthat. Az első fokozat landolását az óceánon úszó platformra tervezik. Amennyiben az első fokozatot nem hozzák vissza, és a (jelenleg szintén fejlesztés alatt álló) Colibri végfokozatot is használják majd, akkor az SSO pályára juttatható tömeg elérheti az 1,5 tonnát. A hordozórakéta-fejlesztés jelentős mértékben támaszkodik az ESA Prometheus hajtóműfejlesztési, illetve Themis függőleges leszállási technológiát fejlesztő programjaira.
A tervek szerint így fog kinézni a MaiaSpace újra felhasználható rakétáinak startjaira használt, ex-Szojuz indítóasztal és szerelőcsarnok (a háttérben) Kourou-ban. (Kép: MaiaSpace)
Franciaország akár két éven belül pályára állíthat egy olyan kisméretű demonstrációs műholdat, mely nagy manőverező képességgel rendelkezik. Az alacsony pályás (LEO) űreszköz más műholdakat lesz képes megközelíteni (akár támadni?). Azaz segíthet kialakítani azt a francia katonai képességet, amellyel a saját műholdjaikat veszélyeztető más műholdakat „megfékezhetik”. Az erről szóló bejelentést a Francia Űrhaderő parancsnoka, Philippe Ada vezérőrnagy tette meg szeptember 17-én egy párizsi űripari konferencián. A tervek szerint a francia U-Space nanoműhold-építő vállalat és a rakétafejlesztésekkel foglalkozó MBDA közös projektjéről van szó, mely hivatalosan nem támadó műhold – ám a konferencián bemutatott videóban mégis az látszik, hogy a Splinter műhold egy másik hold optikai eszközeit zöld lézerrel „elvakítja”. (Az MBDA legfontosabb hozzájárulása a projekthez épp a lézerrendszer.) A videó szerint a célfelderítést egy másik műhold (a 12 egységes Spotter CubeSat) végzi el, és az adatokat közli a földi központtal. Innen megy fel az „elvakítási” parancs a Splinterre. A tábornok elmondta, hogy Franciaország nem kíván kinetikus fegyvert telepíteni az űrbe, hisz más műholdak robbantással vagy ütközéssel történő megsemmisítése óriási mennyiségű űrszemetet termelne. (A helyzet az, hogy jelenleg legalább az Egyesült Államokról és Kínáról tudható, hogy hasonló „nem-kinetikus műholdvadász” műholdakat fejleszt, és az erőfeszítések mögött a franciákéval azonos motivációk állnak. – A szerző megj.) A Splinter és a Spotter nevű műholdakat 12–24 hónap múlva kívánják pályára állítani, a Toutatis program részeként. (A Toutatisban sok minden más mellett egy Lisa-1 nevű megfigyelő műholdat is fejlesztenek, és cél, hogy a projektekben elsősorban „new space”-es cégek vegyenek részt.)
Űrhaderő-parancsnokok egymás közt: balra Philippe Ada francia, jobbra Isaac Manuel Crespo Zaragoza spanyol vezérőrnagyok Párizsban, szeptember 17-én. (Fotó: Rudy Ruitenberg)
Franciaország Föld–műhold lézerkommunikációs eszközt tesztel. A kísérleteket a francia DIA (Védelmi Innovációs Ügynökség) mintegy 5,5 millió euróval támogatja. Egyelőre (természetesen) a műhold LEO pályán kering és egy nanoműhold. A Cailabs által fejlesztés alatt álló optikai földi állomást az Unseenlabs által fejlesztett műholdon lévő lézer „világította” meg hosszú perceken keresztül. A kísérletek célja az, hogy a jövőben a francia katonai és kettős (katonai és polgári) hasznositású műholdak védett vonalon kommunikálhassanak a Földdel. Miért fontos ez? Nos azért, mert a rádióhullámok lehallgatása és zavarása folyamatosan fejlődik. Egy műholdon lévő rádióantenna nyalábja – bármennyire is irányított, mégis – rendelkezik olyan oldalnyalábokkal (sidelobe), amelyeken keresztül zavaró jelek bevihetők, illetve a jelek begyűjthetők, lehallgathatók. A lézernyaláb ehhez képest sokkal kisebb átmérőjű és irányított, így a lehallgathatósága és a zavarása nehezebb (lehetetlen?). A jelenlegi francia tesztek célja, hogy 2024 és 2030 között létrejöjjenek a sorozatgyártott és valóban használható földi és műholdas eszközök. Az első sikerek nyomán a Cailabs nem csak a fegyveres erőktől, de már a francia kormány más egységeitől, illetve az ESA-tól és a dél-koreai Contec-től is kapott megrendelést. Miután a lézerkommunikáció nem csak erősebb lehallgatás- és zavarvédelemmel, hanem nagyon nagy átbocsátó képességgel is rendelkezik, a legjelentősebb alkalmazások a nagyfelbontású űrfelvételek letöltésében várhatóak.
(Kép: Cailabs)
Az Air France szeptember 26-án jelentette be, hogy a nyáron megkezdi teljes flottája felszerelését Starlink Wi-Fi terminálokkal. A francia nemzeti légitársaság jelenleg több mint 200 – főleg Airbus – repülőgéppel rendelkezik. A légitársaság a fenti projekt ennél részletesebb ütemtervét nem hozta nyilvánosságra. Azt viszont egyértelművé tették, hogy a SpaceX LEO-pályás rendszere nem kiegészíti, hanem felváltja a jelenleg általuk használt Anuvu, Intelsat és Panasonic Avionics geostacionárius műholdas szolgáltatásokat! A Starlink üzembe állításától azt várják, hogy az utasok a levegőben az otthon vagy irodájukban megszokotthoz nagyon közeli internetes élményben részesülhessenek. Játszhassanak on-line játékokat, streaming szolgáltatásokat vehessenek igénybe, vagy akár (kis késéssel!) videokonferenciázhassanak.
Kapcsolódó cikkek:
GYORSHÍR: Az oroszok távoznak Kourou-ból
Macskás videó érkezett
Starlink: mobil műholdas internet?
Egy Iránból, egy Oroszországból – eddig nem számoltunk be róluk, most pótoljuk.
