Az űrrepülőgépek felszállását követően immár megszokott módon merül fel a két rutinkérdés: mi történt a főtank szigetelésével és mi van a sikló hővédelmével?
A Columbia katasztrófája óta megszokott, hogy az első hír a felszállás utáni ellenőrzésekről szól, és arról, hogy nem okozhatott-e sérülést a külső üzemanyagtartályról menetrendszerűen leváló szigetelőhab a hővédő rendszeren. A Discovery mostani repülésénél pedig még külön aggodalomra adott okot, hogy egy mérnökcsoport különvéleményt fogalmazott meg a szárnyak belépőélét védő RCC elemek elhasználódása miatti fokozott veszélyről.
A NASA nyilvánosságra hozta a vizsgálatok eredményeit és ezek szerint a dolgok rendben mennek. A tartályt a felszállás során végig filmezték nagyfelbontású kamerákkal és a pályára állás után az űrhajósok is készítettek képet a még az űrrepülőgép közelében sodródó szerkezetről. Az űrhajósok felvételei között találtak olyat, amelyen 6-7 helyen látható kisebb sérülés a tartályon, ám a felszállás közben készült felvételek nem mutattak lehulló darabokat. A feltételezések szerint a habdarabok leválása vagy a leválasztáskor keletkezett, vagy már olyan magasságban, ahol a légkör már igen ritka, ezért nincs jelentős fékező hatása, így az sem jár jelentős hatással, ha eltalálja a siklót. Mindemellett a levált darabok mérete sem volt jelentős, a legnagyobb is 15×20 cm-es lehetett.
A szigetelés leválása immár a harmadik repülésen történik a tanknak ugyanazon részén – az űrrepülőgép orrát a tartályhoz rögzítő kettő bekötési pont környékén – és a mechanizmusra is kezdenek rájönni a mérnökök. A „cryo-pumping” névre keresztelt jelenségben a levegő valamilyen repedésen, vagy más úton bejut a hab alá, ahol az extrém alacsony hőmérsékleten cseppfolyóssá fagyva összegyűlik, majd a felszállás során a légköri súrlódás melegítő hatására ismét gázzá alakul és a tágulása „robbantja” ki a darabokat a szigetelésből.
A hableválás problémája mellett a másik kötelezően vizsgálandó problémaforrás a hőpajzs épségének vizsgálata a Columbia utáni időkben. A felszálláskor külön aggodalom merült fel, hogy az STS-120 küldetésre induló Discovery szárnyát védő 44 RCC panel nincs a legjobb állapotban, 3 közülük – a 9-es jobb, a 13-as jobb és a 12-es bal – pedig különösen elhasználódott (mint emlékezetes, a Columbia katasztrófáját éppen egy RCC panel sérülése okozta). Az űrhajósok egy hosszú robotkarra szerelt kamerával és lézerszkennerrel végigvizsgálták az orrkúp és a szárnyak belépőéleinek megerősített szén-szén borítását és semmiféle jelentősebb látható sérülést nem találtak rajta. A metódus új, ezért maga a módszer is még fejlesztés alatt van, ezért például a lézeres letapogatás során kipróbálták, hogy ha lassabban mozgatják az eszközt, akkor jobb felbontás érhető-e el, ahogy azt az előző repüléseken szerzett tapasztalatok alapján a mérnökök feltételezték. Bár az adatok részletes kielemzése még néhány napig eltart majd, a hírt bejelentő repülésigazgató szerint a Dicovery repülése sérülés szempontjából problémamentes lesz.
Időközben csütörtökön az űrrepülőgép sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS).
Pénteken sikerült az új Harmony modul felszerelése is, amely a felső képen még az űrrepülőgép rakterében látható. Az alsó kép azt mutatja, ahogy az űrhajósok (elsőként Peggy Whitson és Paolo Nespoli) birtokba veszik az ISS legújabb egységét. (Képek és forrás: NASA / SpaceflightNow.com)
Kapcsolódó cikkek:
Elindult a Discovery
Az eddigi legbonyolultabb szerelés
A terveknek megfelelő időpontban startolt az STS-120 jelű küldetés, amely „harmóniát visz” a Nemzetközi Űrállomásra.
