Pontosan 25 évvel ezelőtt a mai napon, 1984. augusztus 30-án indult útnak először a Discovery űrrepülőgép a világűr felé az STS-41-D jelű küldetés során.
Az űrrepülés a NASA tizenkettedik űrsikló-indítása volt, amely során egy hatfős legénységre várt a megtisztelő feladat, hogy berepülje az űrrepülőgép-flotta legújabb tagját. A Columbia és a Challenger ekkor már összesen tizenegy repülésen volt túl, a NASA-nál már kezdett felhalmozódni komolyabb mennyiségű tapasztalat az űrsiklók repültetésével kapcsolatban. A legújabb űrrepülőgép 1983 novemberében érkezett meg a gyártó Boeing cégtől a Kennedy Űrközpontba, és a legendás James Cook kapitány egyik hajójáról, a HMS Discovery-ről lett elnevezve, amellyel Cook kapitány a harmadik és egyben utolsó nagy utazását végezte.
A Discovery első legénysége. Hátul állnak: Charles Walker és Judith Resnik. Az ülő sor balról jobbra: Richard Mullane, Steven Hawley, Henry Hartsfield és Michael Coats.
Henry Hartsfieldet jelölték ki a küldetés parancsnokául, aki már járt egyszer odafenn Ken Mattingly, az Apollo-16 korábbi űrhajósának másodpilótájaként a Columbiával. Hartsfilednek egy csupa újoncból álló legénységet kellett űrhajóssá avatnia: Michael Coats volt a kijelölt másodpilótája, Steven Hawley, Richard Mullane és a később tragikus sorsú Judith Resnik voltak a misszióra kiválasztott küldetésspecialisták. A rakományfelelős posztjára Charles Walkert nevezték ki, aki a McDonell Douglas repülőgépgyár mérnökeként dolgozott.
A repülés során két kereskedelmi és egy katonai műholdat terveztek kibocsátani, valamint tesztelni kívánták a világűr körülményei között az akkor még csak fejlesztés alatt álló nagy napelemtáblák prototípusát, amelyeket később a Nemzetközi Űrállomás építésénél használtak fel. A 4 méter széles és 31 méter hosszú napelemszárnyat összehajtogatva helyezték el az űrrepülőgép rakterében a három műhold tartórekesze mellett, majd a műveleti terv szerint a világűrben kellett többször kinyitni és újra összecsukni.
Az eredetileg június 26-ra tervezett start meghiúsult. Egy műszaki hibát észlelve a vadonatúj űrrepülőgép fedélzeti számítógépei leállították a már működő főhajtóműveket, megszakítva ezzel az indítási folyamatot és a Discovery a földön ragadt. „Szerintem egy kicsit magasabban szerettünk volna lenni a főhajtóművek leállításakor!” – űzte el a síri hangulatot egy poénnal Steve Hawley űrhajós. A Gemini-6 óta először fordult elő, hogy egy ember vezette rakéta/űrrepülőgép hajtóművei néhány másodperccel a felemelkedés előtt leálltak volna, meghiúsítva ezzel a felszállást. A csalódott legénység kikászálódott a sikló kabinjából, és várták, hogy újra megpróbálkozhassanak az indulással.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
Egy űrlegenda születése: 25 éves lett a Discovery (2. rész)
Halasztásokat követően elindult a Nemzetközi Űrállomás felé a Discovery amerikai űrrepülőgép.
