A mondabeli elsüllyedt kontinensről elnevezett űrrepülőgép elindult a százharmincötödik, legutolsó Space Shuttle küldetésre. A floridai óceánpart utoljára volt tanúja az emberiség első többször felhasználható űrhajója felemelkedésének.
A sikeres felszállásra a mai napon, 2011. július 8-án, magyar idő szerint 17:29–kor került sor. A százharmincötödik Shuttle indítás semmiben sem maradt el az azt megelőző százharmincnégy indítástól a látvány és a hanghatások tekintetében. Az Atlanti-óceán partján több százezer néző kísérte figyelemmel az utolsó Space Shuttle misszió kezdetét, az Atlantis felszállását.
A végső visszaszámlálás 9 perccel a felemelkedés előtt vette kezdetét. 7 perc 30 másodpercnél visszavonták az Atlantistól a legénység beszállórámpáját, amelynek végén a legendás „fehér szoba” található. 3 perc 55 másodpercnél megkezdődött az orbiter kormányfelületeinek illetve a főhajtóművek harangjainak a mozgatási tesztje. 2 perc 55 másodpercnél visszahúzták a külső tartály csúcsához kapcsolódó kart is. 2 percnél a négyfős legénység tagjai lezárták a sisakjaik rostélyait, és felkészültek az indításra. 31 másodperccel a felszállás előtt az Atlantis fedélzeti számítógépei átvették a visszaszámlálás irányítását. (Izgalmat okozott, hogy a visszaszámlálás ekkor megakadt, de 3 percen belül sikerült megoldani a technikai problémát.) 16 másodpercnél megindult az indítóállás betonteknőjét elárasztó vízáram, hogy megóvja a gépet és az indítópadot a felszállás tűzviharától... 7 másodpercnél beindult a három főhajtómű, és gőzfelhő tört fel az űrrepülőgép alól... 4 másodperccel a felszállás előtt a három főhajtómű elérte a 100%-os teljesítményt, az Atlantis felkészült a végső elrugaszkodásra... 1 másodpercnél azok a rögzítések, melyek egészen eddig a pillanatig az indítóplatformhoz rögzítették a gépet, kiengedtek, egy-egy robbanótöltet működtetésével beindította az automatika a szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakéta-párt, majd a 39A indítóállás betonteknőjében kibontakozó elemi erejű lángvihar elkezdte felfelé emelni az utolsó Space Shuttle-t...
A tengerszint elhagyása után a gép fordulási manőverbe kezdett, hogy ráálljon a Nemzetközi Űrállomás 51,6 fokos hajlásszögű pályájára. A repülés kezdeti, kétperces szakaszában tökéletesen emelkedett felfelé a gép, lángtengert húzva, füstfelhőt és mennydörgést hagyva maga után. 2 perc 5 másodperc repülés után az üzemanyaguk végével dolgozó, éppen kiégés előtt álló gyorsítórakétákat leválasztotta az automatika, az Atlantis a három főhajtóművére támaszkodva folytatta az emelkedést. 8 és fél perc gyorsítás után a külső hajtóanyagtartály üzemanyaga is elfogyott, a sikló fedélzeti számítógépei leállították a három főhajtóművet. 20 másodperccel később megtörtént a kiürült hajtóanyagtartály leválasztása: az Atlantis sikeresen Föld körüli pályára állt.
A személyzet hivatalos fotója: balról jobbra Rex Walheim, Douglas Hurley (másodpilóta), Christopher Ferguson (parancsnok) és Sandra Magnus. (Kép: NASA)
A tizenkét naposra tervezett STS-135 küldetés fő feladata a Nemzetközi Űrállomás ellátása utánpótlással, a Raffaello többcélú szállítómodul (Multi-Purpose Logistics Module, MPLM) belsejében. A négy gyakorlott űrhajósból álló személyzet a legkisebb 1983, azt STS-6 repülése óta. Az ok, hogy egy esetleges meghibásodás esetén már nem tudnának mentesítő űrrepülőgépet küldeni az űrállomáson rekedt utasokért, így orosz Szojuz űrhajókkal kellene szép lassanként visszatérniük a Földre.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Space Shuttle: végső visszaszámlálás
STS-135: Meglesz a küldetés
Space Shuttle: elnöki vizit, megvan a támogatás
Jó szelet, Atlantis!
STS-135: A lehetséges személyzet
Az utolsó kettő (?)
Space Shuttle: Az utolsó szalmaszálak
Bill Nelson: Legyen még egy küldetés!
Még egy küldetés?
STS-135: Az utolsó Space Shuttle küldetés indulása elé
STS-135: Helyszíni tudósítónk jelenti
STS-135 információk (Spaceflight Now)