A Magyar Asztronautikai Társaság idei esszépályázatán a fiataloknak arról kellett írniuk, hogyan látják a jövő űrrepülését. Magyari Dóra, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum tanulója első helyezést ért el dolgozatával. Részletek az alkotásból.
"Tegnap nem tudtam írni, mert rengeteg volt a dolgom. Egyszerűen elképesztő! Itt suhanunk a semmiben, kilométerekre a Földtől! Elképesztő érzés! És a súlytalanság! Fantasztikus! Először kellemetlen volt, az egész belső szerkezetem ki akart esni a számon keresztül, de azóta már teljesen jól vagyok. Hihetetlen ez a szabadságérzet, annyira új és annyira kötetlen, egyszerűen szuper érzés!" (Részlet Mark Monroe űrhajós személyes naplójából, valamikor a XXI. század közepén)
Technikai fejlődésünk hatalmas léptekkel halad előre, hacsak az utóbbi néhány évtizedet vesszük is nagyító alá. Sikeres és félsikeres Mars-programok tömkelegét tudhatjuk magunk mögött, és eredményes kutatások százai állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy akár belátható időn belül embert küldhessünk olyan távolra, ahová eddig csak a képzeletünkben juthattunk el.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy fizikai és szellemi korlátaink is vannak. Már a Hold-utazások és az űrállomáson hónapokat töltő űrhajósok esetében is felmerültek kérdések mindkét témát illetően. Jelenlegi ismereteink ezeken a tapasztalatokon alapulnak, így az én további feltevéseim is ezekből indulnak ki. Dolgozatomban a hosszú űrutazások során felmerülő pszichológiai problémákkal foglalkozom. A Mars-utazás alkalmával előforduló lehetséges problémákat és változásokat vizsgálom a pszichológia szemszögéből.
Sokféle lehetőség tárul elénk azzal kapcsolatban, hogyan is lehet ezt a témát megfogalmazni. Tudósok és specialisták százainak kutatásai és könyvek ezrei szolgálnak példaként, én mégis úgy gondolom, hogy senki más nem tudná jobban elmondani milyen érzés a Mars felé utazni, mint maga az űrhajós, aki megteszi. Minthogy ilyen űrhajós sajnos jelenleg nem áll rendelkezésemre egy beszélgetés erejéig, így magam prezentálok egy magánjellegű űrnaplót a Happiness-M1 elnevezésű űrhajó fedélzetéről, amely éppen elképesztő sebességgel száguld a Mars felé 5 fős legénységével a fedélzetén.
Elhangzik a naplóban a fokozódó ingerlékenység és düh, amelyek honvágy és az unalom érzése által alakulnak ki. Idegennek érzi az ember az őt körülvevő környezetet és embereket. Kívülállónak, kitaszítottnak érezhetjük ilyenkor magunkat, és egy idő után azok is akarunk lenni, ami pedig depresszióhoz vezet. A depresszió komoly gondot jelent, elszigeteltté tesz, olykor rémálmokkal párosul. Egy idő után az alany a tagadás szakaszába lép, azaz minden érzését tagadja, a naplóból kivehetően ebben az esetben a honvágyat, a hiány érzését. Markot szerencsére egy depresszió okozta rémálom visszazökkenti a „valóságba”. Jól megfigyelhető az is, hogy közben egyfajta pótcselekvési kényszer is kialakul „hősünknél”, folyamatosan és egyre komolyabban edz. Ezután ismét az izgalom lesz úrrá rajta, közeledik ugyanis a nagy pillanat, mikor elérik a Marsot. Szó esik félelemről és a koncentrációkészség elvesztéséről, amik szintén fennálló problémák ebben az esetben.
Magyari Dóra Kapcsolódó linkek:
Magyari Dóra dolgozata - A végtelenbe, és tovább! [PDF]
Arthur C. Clarke javaslatától egy nemzetközi űrtáborig, amelyben 1992 óta vesznek részt magyarok. Olvasóink ötleteire is számítanak az idei delegáltak.
