A két magyar fiatal kísérője mesél a látássérülteknek szervezett amerikai űrtáborban átélt élményekről.
Első nap
Esőre és fülledt melegre ébredünk. Már-már trópusinak mondható az időjárás. Reggeli: pancake, sült krumpli, rántotta és egy pogácsaszerű süti – a kávé itt is pocsék. Ismerkedés a csapat többi tagjával, hivatalos megnyitó. István és Áron nagyon nehezen vegyül a többi csapattaggal. Minden csapatnak két vezetője van, egy a délelőtti programokra, egy pedig az estiekre. Az esti vezetőnkkel ismerkedünk meg előbb. Alex fiatal, lelkes, és folyamatosan humorizál. Az eső miatt délelőtt beltéri programokat szerveznek a fiataloknak. Szimulátorban utazást tesznek a Mars felszínén, majd falat másznak. Ebéd után megismerkedünk a teljes táborral, körbevezetnek minket az összes programhelyszínen. Miután az eső elállt, Alex körbevezette a csapatot a parkban. Az űrkutatás történelme. Minden valódi. Igazi érdekességeket láthatunk. A német V-1-es rakétától egészen a Shuttle-ig minden fontos mérföldkő ki van állítva.
Az űrkutatás szülőotthona Huntsville, vagy ahogy akkoriban hívták: Rocket City. A II. világháború után a német Wernher von Braun által vezetett tudóscsoport itt végezte a fejlesztéseket a rakétákkal. Az első lépcső a Redstone rakétacsalád volt. Ennek segítségével jutott az első amerikai is a világűrbe. És ez volt az első lépcső a Holdra jutásban is. Majd egy előadás következett, ahol a Shuttle indításához használt szilárd hajtóanyagú rakéták felépítését és működését ismerhették meg a srácok. Mivel már nem esett és az idő is meleg volt, az épület előtt hangos és látványos bemutatót tartottak, ahol egy miniatűr szilárd hajtóanyagú rakéta működését mutatták be. Vacsora után a csapat LEGO-zni indult. Az előre elkészített kis készletekből használható járművet kellett összeszerelniük, csapatmunkában. A szálláshelyre visszaérkezés után minden fiatal megkapta a hajózó overált. Ebben a kék kezeslábasban vesznek majd részt a szimulációkban. Mint egy csapat kisméretű űrhajós. A sűrű programrend után mindenki fáradtan tér nyugovóra.
Második nap
Reggeli után a fiatalok megismerkedhetnek a Holdon érezhető 1/6-nyi gravitációval egy speciális, rugókra felfüggesztett szék segítségével. Kis virtuális sétát tesznek a Holdon. Innen egy egy órás gyakorlatra megyünk, ahol a csapat megismerkedik az irányítóközponttal, az űrrepülőgéppel és a Nemzetközi Űrállomás másolatával. A hét vége felé ezeken a helyeken fognak egy hat órás gyakorlatot végrehajtani. Ebéd uán a csapat buszra száll és az 51-es körzetbe indul. Ez a táborhoz tartozó terület különböző akadálypályákat és ügyességi feladatokat rejt. Néhány óra testmozgás és ügyességi feladatok megoldása csapatmunkában. Ez összekovácsolja a csapatot.
Mialatt a srácok a programmal vannak elfoglalva, engem egy amerikai segítő körbevezet a szomszédos táborban. Már a kapuban egy gyerekkori szerelem fogad. Megfordultam már számtalan repülős eseményen, de sajnos eddig ilyen gépet csak filmen és képen láttam. Most azonban körbejárhatom, megfoghatom. Ez egy F-14-es tengerészeti vadászgép. Aki látta a Top Gun című filmet, azonnal felismeri a kecses vonalakat és a formavilágot. Jellegzetes kéthajtóműves, két függőleges vezérsíkkal és változtatható állásszögű szárnnyal szerelt vadászgép. Vannak itt még csemegék, egy X-30-as csupaszárny kísérleti repülő, egy Harrier, egy MIG-19-es. Vacsora után a mai utolsó program hőpajzs készítése. Csapatban dolgoznak, István és Áron nehezen kapcsolódott be. A puding próbája az evés. A hőpajzsokat ki is próbálták. Minden pajzsot egyesével láng elé helyeztek, a pajzs mögé pedig egy viaszból készült tojást. Az épen maradt tojások győztek, de ebből csak kettő volt. Ismét fárasztó nap után feküdtünk le.
Harmadik nap
Ma is reggel fél 6-kor volt ébresztő a segítőknek, a srácokat csak 6-után ébresztik.
A szokásos reggeli után buszra szállunk és irány újra az 51-es körzet. Itt ma nehéz próbatétel vár a fiatalokra. Egy 17 méter magas mászófal tetejére kell feljutniuk, ahonnan egy jó 100 méteres kötélpályán csúsznak le. István és Áron a középmezőnyben indul, de szinte mindenkinél gyorsabban jutnak a fal tetejére. Ők a lecsúszással sem hezitálnak, bátran a mélybe ugranak és széles mosollyal érkeznek a pálya végére. Ebéd. Meglepő módon ma is hamburger, némi párolt zöldség, üdítő és fagylalt. Egy újabb egy órás szimuláció, csoportfoglalkozások, majd estefelé centrifugába ültetik a srácokat, mindenki 45 másodpercet tölt a Multi Axis Trainernek nevezett szerkezetben. Ez három, egymásban szabadon elforgó gyűrű, amiben középen egy szék található. A fiúkat a székbe szíjazva minden irányban megpörgetik. Ezt is nagyon élvezik. Vacsora és lefekvés.
Negyedik nap
Reggeli, csoportfoglalkozások, majd látogatás az ajándékboltban. Itt mindenki megveheti az otthonra szánt apróságokat. Természetesen mindenen a NASA vagy a tábor logója, minden kapcsolódik az űrkutatáshoz. Filléres apróságoktól egészen a nagyon drága igazi kuriózumokig. Aki teheti, akár Darth Vader uniformisát is megveheti. A mai nap és talán a tábor legérdekesebb programja következik. Látogatást tesz a csapat a Davidson Centerbe. Egy hatalmas kiállítócsarnok, melynek közepén egy elfektetett eredeti Saturn-V-ös rakéta foglal helyet. Lenyűgözőek a méretek, a közelség és a kiállított egyéb tárgyak. Van itt űrruha, Wernher von Braun karórája, láthatók az első kapszulák, valamint visszatérő egységek. A hajtóművek, holdkomp, és egy darabka Holdkő is. Itt készítik el a csoportfényképet is. A háttérben a holdkomp és a holdjáró. Ebédre ismét hamburger van, a kávé továbbra is pocsék, de sikerült felfedezni a látogatóközpontban egy valódi kávé-főnyereményt. Amerika egyik legnagyobb találmánya a Starbucks kávézó. Délután eligazítás az esti búvárkodáshoz, majd előzetes orvosi vizsgálat, átöltözés és irány a tartály. Ebben a programban én is részt vehetek, mivel a búvároktatók segítséget kérnek a fiúkkal való kommunikáció megkönnyítésében. Rég merültem, nagyon élvezem. István a náthája miatt nem tud merülni, de Áronnal mindketten a 44 láb mély tartály aljáig merülünk. Itt különböző szerelési munkákat gyakorol, miközben én mellette úszkálok a 25 fokos vízben. Az oktató egy pillanatra sem engedi el a kezét. 15-20 perc után lassan ismét a felszínre emelkednek.Én még lent maradok, segítek az oktatóknak összeszedni a tartály alján széthagyott dolgokat, végül lazításként élvezem, hogy kicsit egyedül lehetek. Miután mindenki megszárítkozott és átöltözött, a merülés utáni orvosi vizsgálat következik és a vacsora.
Ötödik nap
Reggeli után ismét az 51-es körzetbe buszozunk, ahol ma a Pamper Pole nevű alkalmatosság várja a fiatalokat. Egy kb. 6 méter magas telefonpózna tetejére kell felmászniuk, ahol meg kell fordulniuk, majd leugrani. Miközben elrugaszkodnak a tetőpontról, társaik tartják őket kötélen és így ereszkednek le. Ez a feladat már sokak számára túl nehéz, többen félútig sem jutnak. A fiúk félve, de élvezettel indulnak a pózna teteje felé, feljutás után pedig bátran ugranak le. Ebéd után virtuális űrsétát tesznek a csapattagok. Majd egyéb csoportos programokon vesznek részt. Vacsora és lefekvés.
Hatodik nap
Reggeli után rövidebb programok, majd ebéd, és megkezdődik a hat órás szimuláció. Itt a segítők nem lehetnek a csapattal, így van 6 szabad órám. Lesétálok a Davidson Centerbe és nyugodtabb körülmények közt végigjárom a teljes tárlatot. Újra lenyűgöz és teljesen elvarázsol a hely, az illatok, a monumentalitás. Visszafelé, kissé kábán még sétálok kicsit a kiállított rakéták közt. Sikeres szimulációt hajtottak végre, mindenki boldog. Lefekvés. Holnap már csak az záróünnepség és egy kis buli vár ránk, majd indulunk haza.
Hetedik nap
Záróünnepség, diplomaosztó. Minden résztvevő oklevelet kap, hogy sikeresen teljesítette a hat órás szimulációt. István kapitányként, Áron hajózó mérnökként „diplomázik”. Ezután elkezdődik a buli, zene, popcorn, üdítő és tánc. Mindenki felszabadult, a fiatalok e-mail címet cserélnek, búcsúzkodnak, beszélgetnek az élményekről, tapasztalatokról. Szépen lassan elcsendesedik minden, lefekszenek a fiatalok, reggel indulunk haza.
Szelinger Tamás
A két magyar látássérült fiatal a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) „Ugródeszka: a Hold” című pályázatán elért eredményeinek köszönhetően, az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvány segítségével, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól (NKTH) elnyert támogatás révén juthatott el a huntsville-i űrtáborba.
Kapcsolódó cikkek:
„István kapitányként, Áron hajózó mérnökként diplomázik” (1. rész)
„Egy igazi álmom teljesült”
„A vakoknak mi jó van a búvárkodásban?”
Vak fiatalok idén először az amerikai űrtáborban
Kapcsolódó linkek:
Magyar Asztronautikai Társaság
Szelinger Tamás, az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvány önkéntese kísérte el szeptemberben Huntsville-be, a speciális amerikai űrtáborba az első magyar vak és gyengénlátó diákot.
