Idén július 9–15. között Bakonybélen tartotta hagyományos nyári Űrtáborát a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT).
Már egészen régóta érdekelt a csillagászat és az űrkutatás, mikor apukám megkérdezte, hogy nincs-e kedvem részt venni az űrtáborban. Rögtön nagyon lelkes lettem és – habár még nem hallottam erről a táborról – máris nagy reményeket fűztem hozzá, ugyanis az én koromban nem sokakat érdekel ez a téma. Örültem, hogy végre megismerhetek hasonló érdeklődésű fiatalokat.
Számoltam a napokat a táborig, ami július 9-én a közös utazással elkezdődött. A Keleti pályaudvartól indultunk, ahol az egyik táborvezető, Milánkovich Dóri várta az érkezőket. Egy átszállás után a vonatállomástól kocsival vittek minket a szállásra, azaz a Pajtába. Egy légtérben adott otthont 1–1 külön szobával a lányoknak és a fiúknak, valamint a táborvezetőknek, egy konyhával, étkezővel, egy társalgóval – ami később a csapatjátékok helyszíne volt –, valamint egy-egy fürdőszobával. Az összhatás valóban egy pajta érzetét keltette, ami számomra nagyon barátságosnak és hangulatosnak hatott. Miután mindenki megérkezett, vacsorázni indultunk, majd (szigorúan) a kedvenc könyv- és filmcím segítségével mindenki bemutatkozott és egy űrtáboros póló átvételével hivatalosan is egy közösség lettünk.
Ezek után egy felejthetetlen hét következett. Ami nekem a legjobban tetszett az egészben, a csapatmunka volt. A táborvezetők 4 csapatra osztottak minket és kiadtak egy feladatot, ami az egész héten átívelő csoportmunkának adott lehetőséget. Minden csapatnak ki kellett találni egy olyan sporteszközt, amit az űrben lehet alkalmazni és ennek kidolgozására minden nap kaptunk időt. Én egy különösen jó társaságba kerültem, a közös munka mindig nagyon jó hangulatban telt.
A Pajta melletti csillagvizsgálóba, a Pannon Csillagdába is sokszor jártunk. Néztünk napfoltot és persze este csillagokat és a Holdat is az ország egyik legjobb bárki által látogatható távcsövével, de amit a legélvezetesebbnek találtam, az a csillagdában lévő planetárium volt. Mind tartalmilag, mind látvány szempontjából lenyűgözött a kupolán végigfutó felvételek sorozata.
Jártunk továbbá a közeli városban, ahol egy botanikus kertet néztünk meg, voltunk éjszakai túrán a Bakonyban, festettünk pólót és végighallgattunk sok érdekes és különféle előadást az űrkutatással kapcsolatban. Ezek az előadások mindig sok információt tartalmaztak, amiket most, vagy akár később sem árt tudni. A táborvezetők stílusa, a táborhoz való viszonyulásuk is fokozta az élményt, ugyanis mind a hárman nagyon segítőkészek, kedvesek és szimpatikusak. Bacsi (Bacsárdi László, táborvezető) különösen nagy figyelmet fordított a véleményünkre, többször is leírtuk, hogy mi tetszik a táborban, mi nem, és mit üzenünk a többieknek. Nálam legtöbbször a „nem tetszik” rubrika üresen maradt.
Ez az egy hét Bakonybélen nekem egy felejthetetlen élménynek bizonyult, a légkör, a társaság, a hangulat és a külön kialakult tábori humor is a nyár legfantasztikusabb része volt. A társaságból új barátokat is szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Már nagyon várom a jövő évi űrtábort, ameddig lehet, biztosan megyek!
Rab Fanni
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Űrtábor 2017, Bakonybél
Magyar Asztronautikai Társaság
Pannon Csillagda
Tudósítás az Űráborról az M1 Minden tudás c. műsorában (július 28.)
Hegyesi Béla beszámolója az idei júliusi Alpbachi Nyári Iskoláról.
