A földi élet számára alapvető kémiai elem, a szén eredetének megismeréséhez a Spitzer-űrtávcső új eredményei is hozzájárulnak.
A világegyetem leggyakoribb elemei, a hidrogén és a hélium röviddel az ősrobbanás után jöttek létre. A többi, magasabb rendszámú kémiai elem majdnem mind a jóval később kialakuló és működő csillagok terméke.
A szén is a fúziós energiatermelés során, a csillagok belsejében keletkezett, majd azok működésének vége felé jutott a környezetükben levő csillagközi térbe. A csillagközi por- és gázfelhőkből aztán új csillagok, s mellettük gyakran bolygórendszerek is összeálltak.
A Földön a szén és a hidrogén szerepe a legjelentősebb a biokémiai folyamatokban. Az ún. policiklikus aromás szénhidrogének molekulái mindkét elemet tartalmazzák. Csillagászati megfigyelések alapján tudjuk, hogy ezek a molekulák az egész világegyetemben gyakoriak. Ezért logikusan feltételezik, hogy talán ezek lehettek az élet legalapvetőbb építőkövei. A „policiklikus” jelző jelentése, hogy több benzolgyűrű található bennük. Az „aromás” a szénatomokat összetartó erős kémiai kötésre utal.
De hogyan keletkeznek ezek a molekulák? Évek óta sejtették, hogy ezek más, az ultaribolya sugárzás hatására felbomlott molekulák termékei, hiszen általában erős ultraibolya sugárzással jellemezhető környezetben, forró csillagok körüli felhőkben fordulnak elő. A NASA Spitzer infravörös űrtávcsövének színképelemző műszerével most sikerült a gyanút igazolni. Olyan molekulák jelenlétét mutatták ki, amelyekben gyengébb (alifás) kötés dominál. Mindezt egy olyan, viszonylag hideg régióban, ahol – az ehhez szükséges ultraibolya sugárzás híján – eddig nem volt alkalmuk átalakulni policiklikus aromás szénhidrogénekké.
Kapcsolódó cikkek:
Egy kis infravörös csillagászat (2. rész): Az IRAS
Felhő-adatbázis
Kapcsolódó linkek:
A Spitzer a szén kozmikus sorsáról
A csillagközi molekulákról (ELTE Csillagászati Tanszék)
Az amerikai űrhivatal a megvalósításra javasolt naprendszerkutató programok tervei közül megjelölte a legesélyesebbeket.
