A nagyméretű, a belső gyűrűrendszerhez képest 27 fokos szögben hajló alakzatot infravörös sugárzása alapján fedezték fel a Spitzer-űrtávcsővel.
A NASA infravörös űrteleszkópjával kapott eredményeket a Nature tudományos hetilap mai száma közli. Az újonnan felfedezett gyűrű messze a legnagyobb az óriásbolygó ismert gyűrűihez képest. Nem rendelkezik éles határokkal; a Szaturnusztól nagyjából 6 millió km távolságban kezdődik és még mintegy 12 millió km-en át folytatódik. Érdekessége, hogy míg a többi gyűrű a bolygó egyenlítői síkjában található, ennek a hajlásszöge a fősíkhoz képest 27°. Benne kering a Phoebe nevű hold, amely a feltételezések szerint a gyűrű anyagának forrása. Az égitest minden bizonnyal nem a bolygóvbal együtt keletkezett, a Szaturnusz később fogta be.
A „gyűrűk ura” és környéke. Az itt jobban felnagyítva ábrázolt Phoebe hozzávetőleges átmérője a valóságban 200 km, a Iapetusé 1500 km. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)
Az alakzat ugyancsak vastag, a bolygó átmérőjének kb. 20-szorosa. Vagyis a gyűrű elnevezés – különösen a többi, eddig ismert gyűrűvel összehasonlítva – kissé megtévesztő. Az egész alakzat kiterjedésére jellemző, hogy ha szabad szemmel láthatnánk, a Földről nézve két teliholdnyi átmérőt foglalna el az égbolton.
A ritka gyűrű apró por- és jégszemcsékből áll. A látható fény tartományában egyáltalán nem figyelhető meg, ezért maradhatott eddig észrevétlen. A 2003-ban indított, a Nap körül keringő, most a Földtől épp 107 millió km-re levő Spitzer a hideg (kb. 80 K hőmérsékletű) por infravörös sugárzását detektálta a Szaturnusz környezetéből.
Az új gyűrű talán egy régi rejtélyre is választ adhat a Szaturnusz rendszerével kapcsolatban. A kétarcú – az egyik oldalán fényes, a másikon sötét – Iapetus hold talán attól néz ki ilyen furcsán, mert kölcsönhatásban áll az óriásgyűrűből származó poranyaggal. Míg a Iapetus, a legtöbb más hold és a belső gyűrűk is egy irányban keringenek, addig a Phoebe és a hozzá kapcsolható új alakzat az ellenkező irányban. A Iapetus egyik felén csapódhat le a gyűrűből befelé jutó por, mint nyári estéken a rovarok az autók szélvédőin.
A Spitzer MIPS műszerével 24 μm hullámhosszon készített kép egy részlete. (NASA / JPL-Caltech / Univ. of Virginia)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Közelképek a fekete-fehér holdról
Mit tudunk a Phoebéről?
A Szaturnusz legnagyobb gyűrűjének felfedezése (Caltech)
A márciusban indult amerikai exobolygó-kereső szonda kitűnően működik, már a tesztadatok is érdekességgel szolgáltak.
