Naprendszerünk szinte valamennyi bolygója rendelkezik holdakkal. Így jogos az a feltevés, hogy a nagyszámú ismert exobolygó egy része is rendelkezhet holdakkal.
A NASA Kepler-űrtávcsövének feladata olyan Föld-típusú bolygók felfedezése, melyek a csillaguk körül az úgynevezett lakhatósági zónán belül keringenek. (Ez a csillag körüli azon tartomány, ahol a hőmérséklet megfelelő a folyékony víz jelenlétéhez.) A lakhatósági zónán belül felfedezett bolygók nem szükségszerűen lakhatóak, gondoljunk például a gázóriásokra. Azonban ha egy ilyen bolygó körül egy hold is kering a lakhatósági zónán belül, akkor akár azon virágzó élet is lehet.
Művészi elképzelés egy Föld méretű holdról, mely egy gázóriás körül kering. (Kép: David A. Aguilar / CfA)
Az exoholdak detektálása nem egyszerű feladat. A feltételezések szerint az ilyen holdak jelei valahol még megbújva felfedezésre várnak a Kepler-adatbázisban szereplő tranzitot mutató exobolygók fénygörbéiben. A vadászat már folyamatban van ezen jelek kiszűrésére. A Hunt for Exomoons with Kepler (HEK) (Keplerrel az exoholdak nyomában) nevű projekt fél évvel ezelőtt indult. David Kipping, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics munkatársa egy manchesteri konferencián avatta be az érdeklődőket a részletekbe.
Elmagyarázta, hogy a projekt a Kepler-adatbázis bárki számára elérhető, publikus adatait elemzi, és a csapat nem csak a sikeres detektálásban bízik, hanem abban is, hogy a holdak gyakoriságát is meg fogják tudni határozni. Kipping reméli, hogy a Kepler-űrtávcső képes lehet Föld méretű exoholdak detektálására is, hiszen a teleszkóp képes Föld méretű bolygók észlelésére. Azonban ennél kisebb holdak felfedezése a Kepler technikai korlátai mellett nem várható. „Elképzelhető, hogy a következő generációs teleszkópok már képesek lesznek Föld méretű exobolygók holdjainak észlelésére is, de a Kepler a lakhatósági zónán belül csak gázóriások körül keringő Föld méretű holdak kimutatására alkalmas.”
A HEK csapata már összeállított egy nagyságrendileg 100 lehetséges exoholdat tartalmazó listát, mely részben automatizált elemzésen, részben vizuális vizsgálaton alapszik. Ezek a vizsgált fénygörbék szokatlan vonásokkal rendelkeznek, összehasonlítva a hagyományos exobolygók tranzit fénygörbéivel. Kippingnek és kollégáinak össze kell hasonlítaniuk a Kepler-adatokat számítógépes modellekkel: milyen fénygörbét okozhat kizárólag bolygó, és milyet bolygó és hold együttese.
A csillagfoltok is okozhatnak hamis eredményeket a keresésben. Befolyásolhatják a bolygó fénygörbéjét, mikor a bolygó elhalad a csillag foltja előtt, és így kevesebb fényt takar csak ki. „Ha egyszerre látjuk a csillagot, a bolygót és holdját egy vonalban, akkor a tranzit fénygörbéjének az alján növekvő fényesség figyelhető meg, mely hasonlít egy csillagfolthoz.” Sajnos a Kepler-űrtávcső csak egy hullámhossz-tartományban végez méréseket, így ahhoz, hogy egyértelműen eldönthető legyen, hogy mi okozza ezt a kis fényesedést, különböző hullámhosszúságú földi megfigyelésekre is szükség lenne. Az exohold mindig ugyanolyan színű lenne, míg egy foltnak különböző színei vannak az eltérő hullámhossz-tartományokban. Ezáltal könnyen eldönthető lenne, hold okozza-e a fényesedét, vagy csak egy folt.
Ha a jövőben exoholdakat sikerül is detektálni, még onnantól számítva is rengeteg időre lesz ahhoz szükség, hogy az élet jeleit lehessen rajtuk keresni. A feltételezések szerint a James Webb-űrteleszkóp érzékenységére és rengeteg időre lesz ehhez szükség. A felfedezés további jelentőségét az adná, hogy segítségével érthető válna, hogyan jönnek létre a bolygók és a holdak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Úton a Kepler-űrtávcső
Keressen Ön is exobolygót a Keplerrel!
1235 lehetséges exobolygó
Triplán fedő hármascsillag – magyar felfedezés!
Kepler-22b: exobolygó a lakhatósági zónában
Föld méretű bolygók egy Naphoz hasonló csillag körül
Vadászat exoholdakra a Keplerrel (Astronomy Now)
Megjelent a tavaly év elején végleg leállított amerikai égtérképező űrteleszkóp teljes, végső katalógusa.
