Az amerikai IBEX műhold méréseiből arra következtettek, hogy a Nap az eddig hittnél kisebb sebességgel szeli át a körülötte levő csillagközi gázfelhőt, s így előtte talán nincs is fejhullám.
A 2008-ban startolt IBEX (Interstellar Boundary Explorer) a Föld körüli pályájáról a Naprendszer határvidékét tanulmányozza, a hozzánk érkező nagyenergiájú, elektromosan semleges hidrogénatomok detektálása révén. Már korábban is szolgált meglepő eredményekkel, a legutóbbit a Science folyóiratban tették közzé.
A Nap és közvetlen környezete, a helioszféra, a bolygórendszeren is jóval túlnyúló napszélbuborék eddig úgy élt az elképzeléseinkben, mint egy szuperszonikus repülőgép, amely a Tejútrendszer csillagközi gáz- és poranyagát „hasítja”. Előtte egy fejhullám, amely azért keletkezik, mert a haladási sebesség meghaladja az adott közegben érvényes hangsebességet. Az IBEX méréseiből most arra jutottak a kutatók, hogy a helioszféra relatív sebessége a lokális felhőben 23 km/s, ami mintegy 12%-kal kisebb, mint eddig feltételezték. Mindez pedig azzal járhat, hogy a Nap befolyási övezete előtt, a haladás irányában csupán egy olyan jellegű hullámfront húzódik, mint a vízen lassan halad haladó csónak előtt. A csillagközi anyag tehát csak kisebb mértékben nyomódik össze, nem úgy, mint a szuperszonikus fejhullám esetén.
Nincs is fejhullám – az illusztráción: bow shock? (Kép: Southwest Research Institute)
A fejhullámban a gáz nyomása és a hőmérséklet a környezetéhez képest hirtelen megnövekedne, a mágneses tér felerősödne. Ennek hatására az eredetileg semleges atomok egy része ionizálódna, ami befolyásolja, hogy a távolabbról érkező kozmikus sugárzás töltött részecskéi közül mennyi és milyen energiájú haladhat át ezen a védőpajzson. A kisebb energiájúakat ez az első védővonal kiszűrné. A mérések szerint e pajzs a korábban gondoltnál kevésbé fejti ki védelmező hatását, a nyomásváltozás ebben a régióban a vártnál kisebb mértékű és fokozatosabb.
A csillagközi anyagban képződött fejhullámokat – amilyen a Napnak talán nincs is – más csillagok esetében sikerült már megfigyelni. Nevezetes példa a 130 km/s sebességgel mozgó Mira Cetié, amely a GALEX ultraibolya űrtávcső mozaikképén mintegy 13 fényévnyi hosszúságú ionizált csóvát is húz maga után. [Kép: NASA / JPL-Caltech / C. Martin (Caltech) / M. Seibert (OCIW)]
Könnyen meglehet, hogy ideje újraértelmezni azokat a több évtizede gyűlő adatokat, amelyekből a helioszféra viselkedésére következtetnek a kutatók. A Naprendszer belsejébe jutó galaktikus kozmikus sugárzás energiaeloszlása befolyásolhatja a jövőbeli hosszú távú emberes űrrepülések tervezését is.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Új műhold a Naprendszer határvidékének kutatására
Elindult az IBEX
Meglepetés a Naprendszer határán
Mozgalmas a Naprendszer határvidéke
A Voyager-1 űrszonda kilépett a szuperszonikus napszélbuborékból
Lassabb Nap, fejhullám nélkül (Sky and Telescope)
Naprendszerünk szinte valamennyi bolygója rendelkezik holdakkal. Így jogos az a feltevés, hogy a nagyszámú ismert exobolygó egy része is rendelkezhet holdakkal. 
