A Chandra-űrtávcsővel röntgentartományban végzett megfigyelések alapján feltételezik, hogy az NGC 1232 spirálgalaxis bekebelezett egy közeli törpegalaxist.
Ha a feltételezés helytálló, ez az első eset, hogy egy ilyen jelenség nyomait kizárólag röntgencsillagászati eszközökkel figyelték meg. Furcsa módon ugyanis a látható fény vagy a rádiósugárzás tartományában nincs különösebb jele a kozmikus ütközésnek. Az egyedüli bizonyíték egy közel hatmillió fokos hőmérsékletű, aszimmetrikus elhelyezkedésű, kiterjedt röntgensugárzó gázfelhő, amelyet a Chandra képén a tőlünk mintegy 60 millió fényévre levő galaxisban láthatunk.
Az NGC 1232 optikai képe (felül) egy szép, tőlünk nézve majdnem pontosan felülről látszó, klasszikus spirálgalaxist mutat. A Chandra röntgenképén (középen) egy üstökösszerű gázfelhő utal a valamikori galaxisütközésre, amelynek során egy jóval kisebb törpegalaxis találkozhatott az NGC 1232-vel. (A galaxisban levő pontszerű röntgenforrások nyomát a szemléletesség kedvéért eltávolították.) Alul a két különböző hullámsávban készített képek kombinációja. (Képek: optikai - ESO; röntgen - NASA / CXC / G. Garmire)
A felfedezésről beszámoló szakcikk az Astrophysical Journal című folyóiratban jelent meg. Szerzője szerint a diffúz röntgensugárzás onnan ered, hogy a galaxisütközés során a csillagközi anyagban egy lökéshullám keletkezett. A felhő elnyúlt, üstököscsóvára emlékeztető alakja a törpegalaxis haladási irányát jelöli. A galaxis közepéhez képest jobbra lent, a röntgensugárzó felhő legfényesebb részén a lökéshullám új csillagok keletkezését generálhatta, amire utalhatnak az ott látható nagytömegű, fényes csillagok. Ebben az esetben a röntgensugárzás forrása az óriáscsillagokról ledobódott anyag, illetve a rövid csillag-pályafutásukat lezáró szupernóva-robbanások maradványai.
A teljes gázfelhő tömege bizonytalan, mert méreteiről csak két dimenzióban áll rendelkezésre adat: a látóirányban a mélységét nem tudjuk megmérni. Ha a gáz egy lapos, palacsintaszerű térrészt tölt ki, akkor mintegy 40 ezer naptömegnyi anyag lehet benne. Ha viszont inkább egy gömbszimmetrikus struktúráról van szó, amit egyenletesen tölt ki az anyag, akkor akár hárommillió naptömegnyi gázt láthatunk. A lehetséges tömegtartomány hasonló a Tejútrendszert is magába foglaló lokális galaxiscsoportban található törpegalaxisokéhoz. Hogy a feltételezett ütközés menni idővel előbb következhetett be, azt nehéz megbecsülni. Mindenesetre hasonló felfedezésekkel a jövőben közelebb juthatunk a galaxisok növekedésének, fejlődésének jobb megértéséhez. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A legközelebbi aktív galaxis
Két hatalmas fekete lyuk egyetlen galaxisban
NGC 1232: spirálgalaxis ütközése egy törpegalaxissal? (Chandra)
A NASA egyszer már lekapcsolt infravörös égbolttérképező műholdja három éven át a belső Naprendszert figyeli, kisbolygók után kutatva.
