Indulásra várva

Alig akad olyan űrprogram, amelyiknél ne lépnének fel késések. Általában csak az a kérdés, mennyit csúszik a megvalósítás.

Februárban három program halasztását jelentették be, a csúszás néhány hét, esetleg egy év, vagy még több. A csúszások éppúgy jellemzőek az állami programokra, mint a magánvállalatokéira, a műholdakra, mint a hordozórakétákra, az űripari óriásvállalatokra, mint a kezdő cégekre.

A NASA február végén jelentette be, hogy az SLS rakéta januári sikertelen hajtóműtesztje után folynak az újabb teszt előkészületei. Ezt eredetileg február 25-ére tervezték, de időközben a folyékony oxigént továbbító rendszer egyik előszelepénél rendellenes működést észleltek, ezért a tesztet néhány héttel elhalasztották. (A próbát a The Space Review cikkének megjelenése óta, március 18-án már végre is hajtották, amint arról beszámoltunk, ezúttal teljes sikerrel.) A késések ellenére a NASA illetékesei optimisták maradtak, és bíznak abban, hogy az SLS első startját még az idén végre tudják hajtani. Kedvező esetben októberben, de mint egy február 19-i tájékoztatón elhangzott, inkább valamivel később.

Ugyancsak beszámoltunk arról, hogy a Blue Origin közleménye szerint elhalasztották a New Glenn hordozórakéta első startját. Itt viszont a csúszás nem hetekben mérhető, hanem éppen egy évvel halasztották a startot. Ugyanakkor közzétettek két videót, amelyek közül az egyikben a floridai, a Kennedy Űrközpont közvetlen szomszédságában épült rakétagyáruk belsejében készült felvételek láthatók, a másik pedig az egyelőre még üres szerelőcsarnokot és az LC-36 indítóállásnál folyó munkákat mutatja be.

A Blue Origin floridai rakétagyára, ahol a New Glenn rakéták készülnek. (Forrás: Blue Origin, YouTube)

A Blue Origin rövid filmje az LC-36 indítóállás felújításáról. (Forrás: Blue Origin, YouTube)

Ugyancsak februárban jelentette be a Virgin Galactic a SpaceShipTwo VSS Unity repüléseire szóló módosított (azaz halasztásokat tartalmazó) menetrendjét. Tavaly őszi terveik szerint novemberre tervezték az első hajtóműves próbarepülést, amelyre az új-mexikói Spaceport Americáról szálltak volna fel két pilótával a gép fedélzetén. Ezt követte volna idén, az első negyedévben egy hasonló, szuborbitális repülés a cég négy szakemberével a gépen, majd az első negyedév végén a cég tulajdonosa, Richard Branson lett volna a gép utasa.

Az első repülésre némi késéssel végül december 12-én indultak, de miután a VSS Unity levált a WhiteKnightTwo szállító repülőgépről, és beindította hajtóműveit, a hajtóművek azonnal leálltak. Nagyobb baj szerencsére nem történt, a gép siklórepüléssel épségben leszállt. A cég későbbi közleménye szerint a gyújtás pillanata körül a repülést irányító rendszer elvesztette a kapcsolatot a hajtóművel, és ezért szakította meg a működését. A hibát valamilyen elektromágneses interferencia okozta, amiben valószínűleg a gépen üzembe állított új, repülésirányító számítógép lehetett a ludas. Megpróbálták a számítógépet leárnyékolni, de eközben újabb problémákat találtak. A repülést február 13-án szerették volna megismételni, de néhány nappal a start előtt bejelentették annak elhalasztását, hogy további technikai ellenőrzéseket tudjanak elvégezni. Ezt követően az egész számítógépes rendszert átalakítják, ami heteket vesz igénybe, ennek megfelelően a decemberi tesztrepülés ismétlése májusban várható. Ezt követően kerülhet sor a tavaly őszi tervekben szereplő további két repülésre, várhatóan idén nyáron. Ezután, nyár végén vagy ősszel az olasz légierő számára hajtanak végre egy repülést, amelyre a hasznos terhet három olasz szakértő kíséri el.

Michael Colglazier, a Virgin Galactic CEO-ja mindenesetre bagatellizálni próbálta a késést. Mint elmondta, ez a nyolc-kilenc hét csúszás semmiség ahhoz a több évhez képest, amit a SpaceShipTwo eddig elszenvedett. Egyúttal a CEO azt is bejelentette, hogy március 30-ra készül el a cég következő repülőgépe, a SpaceShip III, amellyel nyáron megkezdik a négy siklórepülésből és négy hajtóműves repülésből álló tesztsorozatot. Közben viszont karbantartási munkákat kezdenek a WhiteKnightTwo szállító repülőgépen, könnyen előfordulhat tehát, hogy mire a VSS Unity végrehajtja a szükséges tesztrepüléseket, és ténylegesen szolgálatba állhatna, addigra éppen nem áll rendelkezésre a szállító repülőgép. Ezt az időt viszont megpróbálják a Unity továbbfejlesztésére kihasználni. Összességében arra számítanak, hogy 2022 elején a SpaceShipTwo készen állhat arra, hogy fizető utasokat (a cég szóhasználata szerint magán űrhajósokat) szállítson űrugrásokra, a SpaceShip III pedig addigra befejezheti a tesztrepüléseket.

A Virgin Galactic pilótái a SpaceShipTwo tesztrepülésére készülnek. Elektromágneses interferencia miatt a következő hajtóműves repülést májusra halasztották. (Kép: Quinn Tucker for Virgin Galactic)

Ezek után a The Space Review főszerkesztője, Jeff Foust felteszi a kérdést: mi ebből a tanulság? Az SLS teljesen államilag finanszírozott, klasszikus NASA projekt. A New Glenn magán fejlesztésű nehézrakéta, de a cég erősen támaszkodik a Pentagontól kapott és remélt állami megrendelésekre. A SpaceShipTwo viszont teljes egészében kereskedelmi alapon, szuborbitális repülésre tervezett jármű, amely a legjelentősebb csúszásokat szenvedte el. Nem látszik tehát, hogy a csúszásoknak valamilyen közös, pénzügyi vagy technikai oka lenne.

A NASA főfelügyelője (inspector general) már egy 2012-es jelentésében vizsgálta a késések (és a költségtúllépések) okát, és négy alapvető körülményt állapított meg: az „optimizmus kultúráját” a NASA-nál, ami azt jelenti, hogy a NASA vezetői következetesen túlbecsülik saját képességeiket a költségkeretek és a határidők betartása vonatkozásában; a projektek technológiai komplexitását; az instabil finanszírozást; és a jelentős programok irányítására képes szakemberek hiányát.

A késések azonban, mint látjuk, nem szorítkoznak a NASA programjaira. A Deloitte pénzügyi tanácsadó cég egy 2016-os összeállításában nem szépíti a helyzetet, sőt azt nemcsak az űripar egészére, hanem a védelmi iparra is jellemzőnek tartja. A Deloitte jelentése azt is hangsúlyozza, hogy a költségeket és a határidőket realisztikusabban kellene tervezni, és fegyelmezettebben kellene betartani.

Foust szerint nagy kérdés, hogy ezek a megállapítások segíthettek volna-e elkerülni az SLS, a New Glenn vagy a SpaceShipTwo aktuális halasztásait. Véleménye szerint a bajok gyökerét ott kell keresni, hogy általában nem a realisztikusabb, hanem a kedvezőbb ajánlatokat fogadják el, ezért az ajánlattevőknek érdekük a helyzet szépítése, rövidebb határidőt és olcsóbb árat ajánlani – amit azután nem tudnak betartani.

Kapcsolódó cikkek:
SLS: sikeres hajtóműteszt
SLS: megszakított hajtóműteszt
SLS: az egekben
Tovább késik a New Glenn
Már nagyon közel...
Blue Origin: újabb sikeres ugrás

Kapcsolódó linkek:
Nehéz várakozás (The Space Review)