Electron rakéta, új helyről

A Rocket Lab új indítóállást avatott Új-Zélandban, az eddig használttól alig több mint 100 méterre.

Az amerikai cég által a kezdetektől (2017-től, eddig 23 alkalommal) használt startállás (Launch Complex-1A, LC1A) mellett a Mahia-félszigeten megépítettek egy másikat, az 1B jelűt. A japán Synspective cég StriX-β nevű műholdját innen állították alacsony Föld körüli pályára február 28-án, magyar idő szerint 21:37-kor.

Egy-egy Electron rakéta a két közeli indítóállásban. A képen jobbra látható a most először hasznát Launch Complex-1B. A kettő között mindössze 117 m a távolság. Az új startállással a remények szerint kétszer olyan sűrűn végezhetnek majd rakétaindításokat Új-Zélandból. (Kép: Rocket Lab)

Peter Beck, a Rocket Lab alapítója és vezérigazgatója szerint az új starthely lényegében az 1A jelű másolata, kisebb fejlesztésekkel. A Launch Complex-1B saját tartályokkal rendelkezik a rakéta-hajtóanyag kerozin és az oxidálószer folyékony oxigén tárolására. A két startállást ugyanaz a szerelőcsarnok és a felbocsátandó műholdak előkészítésére szolgáló tisztaszobák szolgálják ki. Mostantól egyszerre két rakéta startelőkészületeit tudják majd végezni, ami nagyobb rugalmasságot is ad az indítások szervezésében. Ha szükséges, elvileg akár 1 nap különbséggel is végezhetnek majd startokat.

A Rocket Lab a legsikeresebb azon magáncégek között, amelyek a kisműholdas piacra fejlesztett hordozórakétájukkal kínálnak indításokat a megrendelőiknek. Ezek között a magáncégeken kívül az amerikai hadsereg és a NASA is megtalálható. A Rocket Lab ráadásul nem csak startszolgáltatást nyújt, de műholdgyártásba is bekapcsolódtak. A 18 m magas Electron hordozórakéta tolóereje 200 kg hasznos tehet 500 km-es magasságban húzódó polári pályára állítására elegendő. Ezért kb. 7 millió dollárt kérnek, ami lényegesen olcsóbb, mint a nagy hordozórakéták használatának ára. Az utóbbiak nagyobb kapacitásuk révén ugyanakkor egyszerre nagyobb tömeget, így adott esetben több kis műholdat együtt tudkak pályára helyezni, ami segít megosztani a költségeket.

A Rocket Lab már fejleszti a következő generációs Neutron rakétáját, az Electronéhoz képest megnövelt kapacitással, újra hasznosítható első fokozattal. Bemutatkozását 2024-re ígérik, az indítás és landolás tervezett helyéről azonban még nem tudni. Amíg a Neutron szolgálatba nem áll, a cég a továbbiakban is az Electron rakétákkal végzi indításaikat Új-Zélandból – immár két startállással –, valamint idővel az Egyesült Államok keleti partjainál fekvő Wallops-szigetről (Virginia állam). Ennek az utóbbi indítóhelynek (LC2) a birtokba vétele azonban az előzetes tervekhez (2020) képest jelentősen késik, a NASA biztonsági előírásainak való megfelelés miatt. Idén talán innen is elindulhat az első Electron rakéta. Egyik nagy előnye lenne a Wallops-szigetnek, hogy egyes amerikai kormányzati megrendelők szeretnék, ha űreszközeiket amerikai területről bocsáthatnák fel. A késlekedés miatt két, eredetileg Virginiába tervezett startot végül Új-Zélandból hajtottak vagy hajtanak. Az egyik tavaly az Amerikai Űrhaderő Monolith műholdja volt, a másik néhány hónapon belül a NASA Hold körüli pályára küldendő CAPSTONE CubeSat küldetése lesz, kommunikációs és navigációs technológiák kipróbálására.

A mostani volt a Synspective StriX nevű műholdrendszeréhez szánt három indítás közül az első. A hasznos teher egy X-sávú, apertúraszintézises radaros földmegfigyelő műhold. A StriX-β a konstelláció újabb, még mindig demonstrációs célú tagja. Ugyancsak a Rocket Lab indította az első, kísérleti StriX-α holdat, még 2020 decemberében.

Kapcsolódó cikkek:
„Ez egy teszt”
Rutherford, az „e-hajtómű”
A Rocket Lab új indítóhelye
Electron: sikeres visszatérés
CAPSTONE: Új-Zélandból indul
Ázsiai vállalkozás radaros távérzékelő holdja

Kapcsolódó linkek:
A Rocket Lab új indítóállásának bemutatkozó startja (Spaceflight Now)