A NASA első műholdja, amely a légköri szén-dioxid mérését végzi majd, egy Delta-2 rakétával indult Kaliforniából.
A start egy napos késéssel, július 2-án, magyar idő szerint 11:56-kor történt a Vandenberg Légitámaszpont területéről. A műhold nevében (Orbiting Carbon Observatory-2, OCO-2) a kettes szám arra utal, hogy a 467,7 millió dollárból elkészített űreszköz az eredeti OCO pótlását szolgálja. Az egy Taurus-XL hordozórakétával indult 2009-ben, de szerencsétlenül járt, nem érte el a Föld körüli pályát.
Az OCO-2 a Föld körül. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)
A Delta-2 rakéta második fokozata a start után 56 perccel állította 98,2°-os hajlásszögű (vagyis poláris), kb. 685 és 700 km között változó magasságú pályára a hatszög alapú hasábot formáló testű űreszközt. Ez az amerikaiak első műholdja, amely kifejezetten a légkörben levő, üvegházhatású szén-dioxid (CO2) koncentrációjának, eloszlásának felmérésére, a változások nyomon követésére készült. A remélt adatoknak nagy fontosságot tulajdonítanak a klímaváltozás kutatásában, ezzel kapcsolatban az emberi tevékenység hatásának megítélésében. Az OCO-2 mérései lehetővé teszik a szén-dioxid kibocsátásában és elnyelésében legfontosabb helyek azonosítását.
Az új műhold a NASA meglevő földmegfigyelő űreszközeinek egész flottájához csatlakozik: jelenleg másik 17 amerikai műhold figyeli bolygónkat, különféle műszerekkel és más-más szempontok alapján. Az Orbital Sciences cégnél gyártott, 453 kg tömegű, egy – az energiatermelő napelemtáblái nélkül – hűtőszekrényhez hasonlítható méretű OCO-2 tervezett működési élettartama legalább 2 év. Minden egyes pálya megtétele alatt 69 ezer mérést végez majd, ami egy teljes globális megfigyelési ciklus (16 nap) alatt 8 milliónyi adatot jelent. Az OCO-2 eddig nem látott térbeli felbontással, 16 napos visszatérési idővel tudja felmérni a szén-dioxid koncentrációját a légkörben. A fedélzetén repülő műszer egy háromcsatornás, az emberi szem számára láthatatlan közeli infravörös sávban működő, nagyfelbontású spektrométer, amellyel a szén-dioxid és az oxigén molekuláinak elnyelési színképvonalait tudják mérni. Ezek az elnyelési vonalak a földfelszínről visszaverődő napfényben látszanak, és utalnak ez elnyelést okozó gázok mennyiségére.
A megbízható, veterán Delta-2 rakétatípus korábban 151 alkalommal repült, közülük 50-szer a NASA-t szolgálva. A mostani startra azonban már egy „majdnem nyugdíjazást” követően, két és fél év kihagyás után került sor. A következő években még három alkalommal szeretnék használni, ezeken kívül még egy lehetőség jelenleg kiadó. Ezek az indítások már mind az USA nyugati partjáról, Kaliforniából történnek majd. Ha megvalósulnak, utána a gyártósort végleg leállítják, így a Delta-2 tényleg eltűnik a hordozórakéta-kínálatból. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
OCO: öt év után újra megpróbálják
Februárban indulhat az OCO
Elindult az OCO - sikertelenül!
Az óceánban végezte az OCO
Újra elkészítenék az elveszett műholdat
Kell még a jó öreg Delta-2
Az OCO-2 startjáról (Spaceflight Now)