Az egyik legismertebb földmegfigyelő műhold, az amerikai Landsat-8 havonta egyszer a teliholdat figyeli.
Holdtölte idején a Landsat-8, amelynek OLI (Operational Land Imager) nevű berendezése egyébként a Föld felszínéről készít felvételeket számos látható és infravörös hullámsávban, rövid időre elfordul a Földtől. Amint a pályája a Föld árnyékos (éjszakai) oldala fölé viszi, kameráját a Holdra irányítják. A manőver célja nem más, mint az érzékelők kalibrációja. A telihold ehhez kitűnő célpont, mivel egy jól ismert, állandó természetes fényforrás. Rendszeres megfigyelésével tudják biztosítani az OLI érzékelőinek hosszú időn át stabil adatminőségét. Bár a Föld felszínén is vannak viszonylag stabil kalibrációs területek – mint például a Szahara vagy más sivatagok –, amelyeket a távérzékelő műholdak műszereihez használnak, a Holdnál nincs jobb célpont ebből a szempontból. Az égitestnek nincs légköre, nincsenek rajta évszakok, mindig kiszámítható módon fénylik.
A NASA által épített és felbocsátott, az USA Geológiai Szolgálata (USGS) által üzemeltetett Landsat-8 távérzékelő műhold. (Kép: NASA GSFC)
Az OLI összesen 14 detektoregységgel rendelkezik. Mindegyiken százszámra találhatók a különböző hullámsávokban érzékeny detektorok. A műhold fedélzetén mesterséges fényforrások is szolgálják a kalibrációt, de azok sem tökéletesek. A Landsat sorozat előző, 7-es számú holdján például a lámpák előbb kezdtek tönremenni, mint a detektorok. Bármi, amit eddig kitaláltak a műszerek stabilitásának mérésére, kevésbé bizonyult stabilnak, mint maguk az ellenőrzendő berendezések. Ezért fordultak – szó szerint is – a Landsat-8 esetében a Hold felé. Ha a havonta elvégzett tesztmérések során kiderül, hogy az égitest fényesebb lett vagy elhalványodott, biztosak lehetnek benne, hogy nem a Hold, hanem a műszerek tehetnek róla. Így a változásokat ellensúlyozni tudják a földfelszínről gyűjtött adatoknál.
Meglehetősen összetett művelet havonta egyszer a műholddal a Holdat figyelni. A 14 detektormodullal nem is tudják egyszerre ugyanolyan módon végigpásztázni a Holdat. Az egészhez egymás után két éjszakai pályaszakaszt kell igénybe venni. Egy-egy alkalommal, amikor a poláris pályáján a Landsat-8 az Antarktisz fölött elhaladva észak felé veszi az irányt, a Föld árnyékos oldala fölött 18 percen át, pontosan megtervezett módon a Holdat célozzák meg vele. Az Északi-sarkvidék fölött, mielőtt áttérne a pályájának napsütötte szakaszára, újból a Föld felé fordítják. A következő periódusban kezdődik az egész újra, most már a fennmaradó detektoregységekkel. A Landsat-8 első működési évében végzett kalibrációs mérések alapján kijelenthető, hogy az OLI detektorainak teljesítménye stabil, a változások bőven 1% alatt maradnak.
A Landsat-8 kalibrációja a teliholddal. (Videó: NASA GSFC) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Folytassa, Landsat!
Pályán a nyolcadik Landsat
Az új Landsat hold első képei
Landsat-8: repüljünk együtt!
Kettős krátertó Kanadában
Sziget a semmi közepén
Naperőmű a Mojave-sivatagban
A Landsat-8 kalibrációja a Holddal (NASA GSFC)
Az eddigi legfeljettebb kereskedelmi földmegfigyelő műhold az amerikai DigitalGlobe cég megrendelőit szolgálja majd.
