Az Aqua műhold mérései alapján meghatározható a klorofillkoncentráció az óceánokban. Az animáción havonkénti lépésekben 13 év változásait követhetjük.
A NASA Aqua műholdja 2002 óta végez méréseket, fő feladata a Föld felszínén és légkörében található víz vizsgálata. Hat tudományos műszerének egyike a közepes felbontású képalkotó spektrométer (MODIS, Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer).
A NASA Aqua műholdja. (Kép: NASA)
A mérésekből – az apró szervezetek sejtjeiben lévő klorofill zöld színe alapján – meghatározható a fitoplankton mennyisége az óceánokban. Az adatok feldolgozását a NASA Goddard Űrközpont (GSFC) Óceánbiológiai Adatfeldolgozó Laboratóriuma végezte, ezekből a NOAA (Nemzeti Éghajlati Adatközpont) információs szolgálatának környezetvédelmi szemléltető laboratóriuma (Environmental Visualization Lab at NOAA National Environmental Satellite, Data and Information Service, NESDIS) havonta a világtengerek klorofilltartalmát bemutató képeket, illetve a 2002–2015 közötti időszakot bemutató animációt készített.
A világóceánok színének változása 2002 júliusa és 2015 decembere között – egy ábra a teljes animációból. (Forrás: NASA / GSFC)
A magas klorofill-koncentráció (zöld, a színekhez tartozó értékek a jobb alsó sarokban olvashatók le) a fitoplankton gyors szaporodását, „virágzását” jelzi. A fitoplankton jelenti a tengeri tápláléklánc legalsó szintjét, ezek a szervezetek állítják elő a légköri oxigén mintegy felét. A fotoszintézis során a fitoplankton szén-dioxidot von ki a légkörből, a szén egy része a tenger fenekére jut, ahonnan legalább évszázadokig nem kerül vissza a légkörbe. A fitoplankton szaporodásához napfényre és tápanyagokra van szükség. Az ilyen szempontból produktív, illetve inproduktív területek közötti határt a 0,15 mg/m3 klorofill-koncentráció jelenti (fehér sáv az animációkon). A tápanyag részben a tenger mélyéről feláramolva, részben a szárazföldekről kerül a tengervíz felszíni rétegeibe, ahol elegendő a napfény a fitoplankton szaporodásához. A víz feláramlása a tengerek mélyéről a felszín közelébe a legerősebb a sarkvidéki vízkörzés területén, az egyenlítő vidékén, a nagy tengeráramlások (pl. a Golf-áramlat) végénél, a szigetek és a nagy folyók torkolata körül. A klorofill mennyiségére hatással vannak a helyi időjárási tényezők, például a trópusi ciklonok, az évszakok és a hosszú távú éghajlati jelenségek, mint pl. az El Niño. A műholdas megfigyelések segítenek a szakembereknek szétválasztani a fitoplankton mennyiségének természetes ingadozását az antropogén hatások következtében fellépő változásoktól.
A Csendes-óceán színének változása 2002 júliusa és 2015 decembere között – egy ábra a teljes animációból. (Forrás: NASA / GSFC) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tíz éve repül az Aqua
Az óceáni növényzet egészsége
Bolygónk az űrből (8) – A tengerfelszín hőmérséklete
A tengerfelszín vizsgálata az ISS-ről
Nemcsak sós, savas is
Balti-tengeri panoráma
Tengeri sótérkép az Aquariustól
Algavirágzás az Arab-tengeren
Algák háborúja
Az óceánok színváltozása (NASA)
NASA Scientific Visualization Studio
Az Aqua műhold
NASA Goddard Űrközpont (GSFC)
Az óceánok színével foglalkozó honlap (NASA)
A NOAA műholdas információs szolgálata (NESDIS)
A talajnedvesség feltérképezésére készült amerikai műhold fő műszere mindössze két hónapnyi munka után felmondta a szolgálatot.
