A Landsat–9 első képei

A fél évszázados múltra visszatekintő Landsat műholdcsalád szeptemberben pályára állított legújabb tagja elkészítette első felvételeit a Föld két, egymástól távoli vidékéről.

A Landsat–9 a NASA és az USA Geológiai Szolgálata (USGS) közös küldetése, a sorozat első tagját 1972-ben állították pályára. A rendszeres földmegfigyelés megkezdése azért jelentős mérföldkő, mert még működik a sorozat előző műholdja, a 2013 óta a Föld körül keringő Landsat–8, így a két eszköz együttes használatával nyolc naponként kaphatnak képet a Föld felszínének adott területéről. A két műhold együtt naponta mintegy 1500 felvételt készít a Földről. A két műhold felvételeinek legfontosabb alkalmazási területei közé tartozik a haszonnövények egészségi állapotának követése, a vízminőség ellenőrzése, az erdőtüzek súlyosságának megállapítása, az erdőirtás nyomon követése, a jégtakaró visszahúzódásának vizsgálata és a városok terjeszkedésének követése.

A Landsat–9 földmegfigyelő műhold 2021. október 31-én készítette első felvételeit. A valósághű színezésű képen az Ausztrália északnyugati partvidékén elhelyezkedő, mindössze 40 km² területű Koronázási-sziget (az őslakosok nyelvén Garlinju) látható. A sziget a Bonaparte-szigetcsoporthoz tartozik, amely az Ausztrália harmadát kitevő Nyugat-Ausztrália tartomány Kimberley-régiójának része, az Indiai-óceán partvidékén. A sziget brit nevét azért kapta, mert felfedezője III. György király halála évében, a király 41 évvel korábbi megkoronázásának napján fedezte fel a szigetet. (A király neve a csillagászat történetében is előfordul, mert az ő uralkodás idején fedezte fel William Herschel az Uránuszt, amelynek először a király tiszteletére a „György csillaga” nevet javasolta.) (Kép: NASA Earth Observatory, Matt Radcliff; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A Landsat–9 két műszere (amint arról korábbi cikkünkben írtunk) a látható, a közeli infravörös és a rövidhullámú infravörös tartományban működő Operational Land Imager-2 (OLI-2) és a termikus infravörös szenzor (Thermal Infrared Sensor-2, TIRS-2), amely két hullámhosszon méri a földfelszín hőmérsékletét. Mindkét eszköz a Landsat–8 azonos műszerének továbbfejlesztett változata. A Landsat–9 műszerei jobb radiometriai felbontásúak (a sugárzás erősségében fellépő kisebb különbségek detektálására alkalmasak), aminek köszönhetően a felszín finomabb részletei figyelhetők meg, különösen a sötét árnyalatú területeken, elsősorban vízfelszínek és sűrű erdők képén. A Landsat–9 14 bit felbontású érzékelői adott hullámhosszon több mint 16 ezer árnyalatot képesek megkülönböztetni, míg a Landsat–8 műszerei csak 12 bites adatokkal dolgoznak, ami 4096 árnyalat megkülönböztetését teszi lehetővé. (A sorozat korábbi műholdja, a Landsat–7 8 bites felbontású detektorai csupán 256 árnyalat megkülönböztetését tették lehetővé.)

A Landsat–9 csapata most a műhold 100 napig tartó ellenőrzését és beszabályozását végzi, amibe beletartozik a műhold összes fedélzeti rendszerének és alrendszerének ellenőrzése, valamint a műszerek kalibrálása, hogy a műhold 2022 januárjában megkezdhesse a szolgálatszerű adatgyűjtést az USGS számára. A rendszeres működés megkezdése után az adatok a nyilvánosság számára az USGS honlapján lesznek elérhetők.

Ugyancsak október 31-én készült ez a szintén valósághű színezéssel bemutatott felvétel az észak-amerikai Nagy-tavak vidékéről. A képen az Eire-tó északnyugati csücske, valamint a St. Claire-tó déli része látható. Az utóbbi tó és az azt az Eire-tóval összekötő Detroit folyó nyugati partján helyezkedik el Detroit (Michigan, USA), a keleti part és a félsziget nyugati végén látható Windsor város viszont már Kanada Ontario tartományához tartozik. Északabbra helyezkedik el a Huron-tó, amelyet a St. Claire-folyó köt össze az azonos nevű tóval. A St. Claire-tó vízrajzilag a Nagy-tavak rendszeréhez tartozik, jóllehet az öt nagy mellett eltörpül, területe mindössze 1100 km², vagyis mintegy két Balatonnyi. (Kép: NASA Earth Observatory, Matt Radcliff; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Kapcsolódó cikkek:
Mozgó és zuhogó célpont
Pályán a kilencedik Landsat

Kapcsolódó linkek:
A Landsat–9 első képei (NASA EO)
USA Geológiai Szolgálata