A mai napon emlékezünk az Apollo-17 hazatérésének negyvenedik évfordulójára. Ez azt jelenti, hogy immáron kerek négy évtizede nem járt ember az alacsony Föld körüli pályán túl.

Megélnének az űrutazók a Marson – ezt a címet adtuk nemrég a Curiosity sugárzásmérőjének eddigi eredményeit idéző cikkünknek. A hír igaz, de a Mars-utazás sugárvédelmi szempontból azért még mindig nem számít egyszerű feladatnak!

Az ember Marsra lépése lesz a huszonegyedik század legkiemelkedőbb eseménye. Minél előbb sikerül megvalósítani, annál előbb érjük el jelen század csúcspontját.

A csökkenő költségvetési támogatás miatt, az Európával közös programokból való kényszerű kihátrálás után a NASA bizottságot állít fel, hogy áttekintsék a Mars kutatásának jövőbeli – olcsó – lehetőségeit.

Az 520 napos izolációs program nemzetközi legénysége 2011. november 4-én végre „landolt a Földön”. Csaknem másfél éves bezártság után kinyithatták a kísérleti komplexum ajtaját.

Egy a NASA támogatásával a Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérlet szerint a fájdalomcsillapító gyógyszerek gyorsabban veszítenek hatásosságukból az űrbeli körülmények között.

Az első emberes Mars-utazás teljes idejű szimulációja fontos mérföldkőhöz érkezett: a küldetés 255. napján, 2011. február 12-én a leszállóegység leválik az anyaűrhajóról, és landol a Marson.

Miközben épp 30 éve, hogy a kazah sztyeppén földet ért az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, Moszkvában elstartol az első, európai közreműködéssel is végzett, hosszú távú Mars-utazást szimuláló 520 napos gyakorlóprogram.

Barack Obama üzenete világos: nincs pénz. Sem a Holdra való visszamenetelre, sem az ott létrehozni tervezett állandóan lakott bázisra. Pláne nem egy emberes Mars-utazásra. De vajon bölcs dolog-e teljesen elsorvasztani az amerikai állami űrhajózást?

520 napos oda-vissza Mars-utazást – 30 napos felszíni tartózkodással – fog szimulálni egy 6 fős nemzetközi legénység, a tervek szerint 2010-ben.

Úgy tűnik, a várhatóan jövőre debütáló Falcon Heavy hordozóeszköz megjelenése nem fogja lezárni a SpaceX hordozórakétáinak sorát. Konkrét részletek még alig akadnak, találgatásra lehetőség viszont annál inkább.

Legalábbis egy darabig, ami a háttérsugárzás szintjét illeti. Ez ugyanis a Curiosity mérései szerint nem nagyobb, mint amekkora a Nemzetközi Űrállomás utasait éri.

Amennyiben már jövőre rendelkezésre fog állni egy olyan űrhajózási hordozórakéta, amely képes volna kiszolgálni egy emberes Mars-utazást, mi tart vissza minket attól, hogy végre elinduljunk?

Ma ötven éve repült John Glenn, a legelső amerikai, aki űrhajóval megkerülte a Földet.

A NASA szerdán végre-valahára konkrét részleteket közölt a Space Launch System programjával kapcsolatban.

Már hazafelé tartanak a Földre a Moszkva melletti virtuális Mars-utazás részvevői.

Szeptember 10-én a Föld–űrhajó távolság 19 millió 266 ezer km, az űrhajó–Mars távolság 187 millió 267 ezer km volt. Úgy tűnik, a kísérleti Mars-utazás résztvevői egészségesek, egyelőre jól tűrik a „repülés” fáradalmait.

Rászántam jó néhány órát az életemből, és alaposan végiggondoltam a dolgot. A jelenlegi helyzetet, a meglévő képességeinket, az elérendő célok mértékét, és mindezeken komolyan átrágtam magamat...

A politika által sanyargatott amerikai űrkutatás nagy lehetőségek előtt áll. Kérdéses az, hogy sikerül-e végre a „megfelelő vágányra” állítani a NASA szerelvényét az alapvető koncepciók és célkitűzések elvetésével.

A Moszkva mellett augusztus második felében tartott repülési ás űrkutatási szalon (MAKSZ-2009) alkalmával nyilvánosságra hozták Oroszországnak az emberes űrrepüléssel kapcsolatos terveit.