A Pioneer-11- és Voyager-szondákról szóló sorozat második részében az űrszondák egy igen fontos állomására, a Szaturnusz környékén végzett tevékenységükre térünk ki kicsit bővebben.

Amennyiben minden a tervek szerint halad, akkor ma, június 21-én, közép-európai idő szerint 15:35-kor asztronautika-történeti pillanatra kerülhet sor. Ekkor kéne ugyanis felszállnia az első olyan embert szállító űrjárműnek, mely magánvállalkozásban épülve próbál eljutni a világűr "határáig".

2004 januárjában George W. Bush bejelentette Amerika új űrtervét, ami az Apolló programhoz hasonlóan az emberiség egyik régi vágyát hivatott (ismét) megvalósítani: embert küldeni a Holdra. S ha ez megtörtént, talán azon is túl, a Marsra. Ebben a cikkben azt próbáljuk meg összefoglalni, mi történt a tervvel azóta, milyen lépéseket tett eddig a NASA a megvalósítás érdekében?

Orosz űrmérnökök hosszú évek óta gondolkodnak azon, milyen űrhajó válthatná fel a már hatvanas évek óta használt, többször átalakított, de méretében még így is kicsi Szojuz űrhajókat. A Szojuzt is kifejlesztő Enyergija cég már többször is megkísérelt előállni egy új űrhajó-ötlettel, de mindeddig anyagi okokból nem valósulhattak meg ezek.

A Hubble-űrtávcső jövője minden eddiginél bizonytalanabbá vált. Mennyi ideje lehet még hátra az űrobszervatóriumnak, ha sem emberes, sem robotos szervizjárat nem indul hozzá az elkövetkezendő években?

Einstein általános relativitáselméletének eddig kísérletileg nem ellenőrzött néhány következményét teszteli a NASA Gravity Probe B mesterséges holdja, amelyet talán ma indítanak.

Egy csapásra hárommal nőtt meg a Naprendszer határán túl lévő ismert bolygók, az exobolygók száma.

A magasban dolgozó építőmunkásokat a munkáltatónak kötelessége megfelelő védőfelszereléssel ellátni. Nem lesz ez másként a NASA-nál sem: az ISS-t építő űrhajósok új eszközt kapnak arra az esetre, ha valami baj történne.

A Clementine küldetésének 10. évfordulójára írt háromrészes sorozatunk első részében az űrszonda programjával és hatásával foglalkoztunk, ebben a részben számba próbáljuk venni tudományos eredményeit.

Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte bolygórendszerünk legmesszebb lévő ismert objektumát, a Sedna valószínűleg a belső Oort-felhő tagja lehet.

Burt Rutan sok kiváló, futurisztikus repülőgép tervezője és Paul Allen Microsoft Guru könnyes szemmel figyelték, ahogy közösen megálmodott járművüket, - a SpaceShipOne-t – Mike Melvill finoman letette a kaliforniai sivatagban a történelmi út után.

A Cassini még csak az első „ujjgyakorlaton” jutott túl, amikor a Szaturnuszhoz vezető úton rápillantott a Phoebe-re, de az izgalom máris tetőfokára hágott. Van is miért: a szonda által küldött képek csodaszépek és beszédesek.

A Spitzer Űrtávcső szerves anyagokra bukkant távoli, fiatal csillagok körüli porkorongokban. Ezek minden bizonnyal születő bolygórendszerek helyszínei.

Nemrég már röviden ismertettük az egyik - jelenleg legígéretesebbnek tűnő - magán űrjármű terveit. Most további részletekkel szolgálunk.

A Hubble-űrtávcső 14. éve kering Földünk körül, s az ünnep alkalmából lenyűgöző felvétellel lepett meg minket.

A BME Távoli Jövő Kutatócsoportja februárban hirdette meg a Naprendszer zászlaja pályázatát. Megszületett a végeredmény.

A NASA tudósai a sör élesztőt tanulmányozzák (amit rendszerint a kenyér és sör előállításánál használnak), hogy jobban megértsék a mikrogravitáció hatásait a génekre, és bepillantást nyerjenek, hogy az ember génbázisa hogyan reagál a mikrogravitációra.

Sorozatunk 3. és egyben befejező részében egy érdekes jelenséget járunk körül. Ezek a Holdon időről időre megfigyelhető felvillanások. Úgy tűnik, a Clementine űrszonda talán e századokon keresztül érthetetlennek tűnő esemény létrejöttének magyarázatához is közelebb vihet bennünket.

Az 1994 január 25-én indított amerikai Clementine űrszonda tíz évvel ezelőtt – február 20-a és április 30-a között elkészítette a Hold első digitális térképét.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Távoli Jövő Kutatócsoport pályázati felhívása