A Hubble egy új koncepció legfőbb hírnöke is: az űrtávcső egy világűrben szervizelhető, folyamatosan fejleszthető űreszköz. Nagyrészt ennek köszönheti kivételes sikerét, sőt egyáltalán a létét.
Húsz éve állt pályára a Hubble-űrtávcső. A kerek évfordulóhoz kapcsolódva az óbudai Polaris Csillagvizsgálóban az áprilisi keddi előadásokat az űrteleszkópoknak szentelik.
Olyan, mint a Jupiter, és a Merkúréhoz hasonló pályán kering a csillaga körül. Mégis az eddig ismert exobolygók közül talán a CoRoT-9b hasonlít a leginkább ahhoz a képhez, amit a Naprendszerben alakítottunk ki a bolygókról.
A NASA Spizter infravörös űrtávcsövének felmérése segítségével megtudhatjuk, milyen ütemben keletkeznek új csillagok saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben.
A valaha épített egyik legizgalmasabb tudományos mérőeszköz, az Alpha Magnetic Spectrometer (AMS), megérkezett az ESA hollandiai tesztközpontjába, az ESTEC-be.
A Naprendszer mely holdjainak formálásában játszik kitüntetett szerepet az árapályfűtés? Megtudjuk, ki nyerte helyes megfejtéséért a Természet Világa csillagászati különszámának ajándék példányát.
A kutatók előtt régóta ismert tény, hogy a Tejútrendszerünk központi vidékén megbújó nagytömegű fekete lyuk fokozatosan anyagot nyel el. Most viszont úgy tűnik, hogy eddig jelentősen túlbecsülték a behulló anyagmennyiségét.
Aligha van ismertebb űreszköze a világnak, és ez az ismertség nem csak a tudományos közösségre vonatkozik. És alighanem megkockáztatható, hogy tudományos hasznát tekintve is a legek közé sorolható a ma 20 éve felbocsátott HST.
Egy messzi-messzi galaxisban a csillagászok olyan hatalmas mértékű csillagkeletkezést figyeltek meg, melynek során évente mintegy 250 naptömegnyi csillagközi anyagból keletkeznek újszülött csillagok.