Az Ekren Kiadónál megjelent Űrkorszak című könyv ajándék példányaiért folyó rejtvénysorozat második fordulójában szó esik arról is, hogy miért nem szeretjük, ha a műholdakat „fellövik”...

Régóta megválaszolatlan a kérdés, hogy a Földön talált meteoritok összetétele miért csak az esetek igen kis részében egyezik a közeli kisbolygók összetételével.

Az ESA XMM-Newton röntgencsillagászati műholdjával felfedezték az eddig ismert legnagyobb tömegű galaxishalmazt a távoli univerzumban.

Galileo, NEAR-Shoemaker, Deep Space-1, Stardust, Hayabusa – ezek az űrszondák mind jártak már kisbolygók közelében. Cikkünk végén a Typotex Kiadó könyvének nyertesét is megnevezzük.

Európai csillagászok egy csoportja a COROT műhold segítségével egy új exobolygót talált. Az újonnan felfedezett bolygó egy olyan csillag körül kering, melynek tömege alig tér el a Napunkétól.

Júniusban észrevétlen maradt egy fényes nóvarobbanás a déli égbolton. A jelenség utóhatását véletlenül találta meg az XMM-Newton röntgencsillagászati műhold.

Eddig a fekete lyukak tömegének megállapítása csak a környező csillagok és gáz mozgásának tanulmányozásával volt lehetséges. De egy új módszernek köszönhetően ezek az értékek kiszámíthatóak az égi kannibálok „torkában lévő” sűrű, forró gáz hőmérsékletéből is.

Képzeljék el, hogy a házukban három óra is van, melyek különböző időkben csörögnek. A csillagászok a három, nem szinkronban lévő óra esetéhez hasonló jelenséget figyeltek meg az ősi NGC 6791 jelű nyílt csillaghalmazban.

Oberon, Titania, Ariel, Umbriel, Miranda, más Shakespeare-hősök - ezek mind az Uránusz holdjainak nevei. De mi a neve mostani jutalomkönyvünk nyertesének?

A Neptunusz gyűrűiről először a Voyager-2 készített felvételeket, amikor 1989-ben elhaladt a bolygó közelében. Megtudhatjuk azt is, hogy ki nyerte a jutalomkönyvet.

Az elmúlt években többször is felmerült, hogy kell legyenek a világegyetemben olyan fekete lyukak, amelyek nagyobbak egy csillagnál, de kisebbek egy galaxismagnál. Egyik feltételezett előfordulási helyükről most kiderült, hogy ott nincsenek.

A NASA Enrico Fermiről nevezte el a nemrég felbocsátott gamma-csillagászati űrobszervatóriumát. Máris elkészült az első égtérkép.

Lassan tíz éve, hogy az ESA röntgencsillagászati mesterséges holdját felbocsátották. A sikerre való tekintettel a tudományos programot ismét meghosszabbítják.

Csillagászok egy csoportja a galaxisok átlagos eloszlását és a mikrohullámú háttérsugárzás egyenetlenségeit vizsgálva bizonyítékot talált a sötét energia létezésére.

Úgy tűnik, hogy a fekete lyukak szomszédságában nincs helye csillagképződésnek. Az erős gravitációs hatások a gázfelhőket szétszakítják, megnehezítve ezzel a csillagkeletkezést, ugyanis csillagok csak nagytömegű felhők összehúzódásával jönnek létre.

André Brahic A Nap gyermekei című kötetének harmadik példányáért a kisbolygók űrszondás kutatásával kapcsolatos kérdést kell megválaszolni. A szerencsés nyertes megkapja a Typotex Kiadó könyvét.

Egy „Bazsarózsa-köd csillag” névvel ellátott fényes csillagbuborékot tárt a kíváncsi szemek elé a NASA Spitzer-űrteleszkópja és más, földi távcsövek. Becslések szerint a csillag 3,2 millió Nap fényességével ragyog.

A világegyetem egy távoli vidékén olyan különleges galaxist fedeztek fel a csillagászok, melyben évente akár 4000 csillag is keletkezik, ellentmondva ezzel a legelfogadottabb galaxisképződési elméletnek.

Az Uránusz ma ismert holdjainak többségét a bolygó mellett 1986-ban elrepülő Voyager-2 űrszonda felvételein fedezték fel. A nyereménykönyvért folyó versenyben mostani képeinkkel és kérdéseinkkel a holdak világába kalandozunk.

A Természet Világa folyóirat hagyományos diákpályázatán a Magyar Csillagászati Egyesület különdíjat ajánlott fel. A beküldési határidő október 31.