Cikkeinkben gyakran találkoznak olvasóink az űridőjárás fogalmával. Az ESA a közelmúltban infografikán foglalta össze a jelenségkört, ezt mutatjuk be cikkünkben.
A NASA legújabb légkörkutató műszere egy távközlési műholdon kapott helyet. Geostacionárius pályáról vizsgálhatja az ionoszférát és a semleges felsőlégkört.
Amerika új geostacionárius meteorológiai holdja egy Atlas-5 rakétával startolt, az Egyesült Államok nyugati vidékeit és a Csendes-óceán térségét figyeli majd.
Japán kis méretű, korszerű szilárd hajtóanyagú rakétája második repülése alkalmával egy a földi magnetoszférát és sugárzási övezeteket kutató műholdat állított pályára.
A NASA műholdjának felvételén úgy látszott, mintha forró folt lenne a nyílt tengeren, távol a partoktól. A valóság azonban az, hogy egy természeti jelenség tévesztette meg a detektorokat.
Három osztrák intézet vesz részt űridőjárási kutatásokkal az ESA kozmikus veszélyek (SSA) programjában, de az osztrák űridőjárási program ennél jóval sokrétűbb.
Az ESA egyelőre legkisebb, de lendületesen fejlődő programja a kozmikus veszélyeket vizsgálja, amelyek életünket vagy földi és űrbe telepített eszközeinket fenyegetik.
Háromrészes sorozatunkban a NASA csillagászati űreszközeit mutatjuk be – egy-egy infografikán. Az első részben a legnépesebb családot, a napfizikai eszközöket láthatják.