Véget ért a NASA Artemis-programjának első küldetése, a Csendes-óceán vizére ereszkedett le az Orion űrhajó kabinja.
Mint emlékezetes, az Artemis-1 küldetés november 16-án indult a floridai Kennedy Űrközpontból a szintén most először kipróbált SLS (Space Launch System) óriás-hordozórakétával. Az Orion fedélzetén a Hold megkerülésére, majd az onnan való sikeres visszatérésre egyelőre még nem utaztak emberek. Az első, még mindig a Hold körüli pályát célzó próbaút az Artemis-2 lesz, várhatóan legkorábban 2024-ben.
Így látta közeledés közben a Földet az Orion négy napelemszárnyának egyikén elhelyezett külső kamera december 10-én, a landolást megelőző napon. (Kép: NASA)
A most a Holdhoz küldött Orion űrhajó 25 napon és majdnem 11 órán át tartó repülés után visszatérő kabinja ma (december 11-én) magyar idő szerint 17 órakor vált el az Európai Űrügynökség (ESA) által biztosított műszaki és kiszolgáló egységtől (European Service Module, ESM). Ez utóbbi nem sokkal ezután belépett a sűrű légkörbe és tervezett módon megsemmisült.
A Hold távolságból való visszatérés és légköri belépés – a nagyobb sebesség miatt – összetettebb és még nagyobb pontosságot igénylő művelet, mint alacsony Föld körüli pályáról visszahozni az űrhajósokat. Az Apollo-korszakban alkalmazott módszerhez képest most egy új eljárást próbáltak ki. Az ESM leválása után 20 perccel a kabin 40 ezer km/h-t megközelítő sebességgel elérte a légkör felső rétegeit, majd onnan mintegy „visszapattant”. Csak közel 10 perc múlva következett a landolást megelőző végső légköri süllyedés.
Infografika az Artemis-1 küldetés végéről... (Kép: ESA)
...és ugyanez a NASA tálalásában, a magasság lábban, a maximális hőmérséklet Fahrenheit-fokban feltüntetve. (Kép: NASA)
A légköri fékezés első szakaszán a hővédő pajzs külső része több mint 2700 °C-os hőmérsékletre forrósodott. A repülés egyik legfontosabb célja volt a hiperszonikus légköri belépéskor a majdani utasoknak védelmet nyújtó, új tervezésű hővédő pajzs kipróbálása éles körülmények között – hiszen nincs olyan földi tesztberendezés, amely ilyen feltételeket biztosíthatna. Röviddel azelőtt, hogy a kabin zuhanási sebessége kb. 200 km/h-ig csökkent, kinyíltak az ejtőernyők. Mire az egész elérte a Csendes-óceánt a Kaliforniai-félszigettől nyugatra, a Guadalupe-sziget térségében, addigra a sebesség 32 km/h-ra mérséklődött. A vízbe csobbanás 18:40-kor történt meg.
Bár véletlenül alakult így, van némi szimbolikus jelentősége, hogy 50 évvel ezelőtt épp ezen a napon, 1972. december 11-én szállt le a Holdra az Apollo-17 űrhajó, amely mindeddig az utolsó űrhajósokat szállította égi kísérőnk felszínére. Az Artemis-1 küldetés az első jelek szerint kisebb hibáktól eltekintve rendben, sikeresen lezajlott. Most megkezdődik a fontos apró(?)munka, a menet közben gyűjtött rengeteg adat kiértékelése, valamint a fedélzeten repült tudományos kísérletek eredményeinek elemzése.
(Utólagos kiegészítés: bár ez az Orion az első volt a Holdnál, egy korai tesztváltozata – szintén Orion néven – 2014-ben már végzett egy rövid repülést. Köszönet az észrevételért Ledneczki Istvánnak! – A szerk.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Startra készen (1. rész)
Startra készen (2. rész)
Magyar dózismérők a fedélzeten
Indítási ablakok
GYORSHÍR: Úton az Artemis-1
Artemis-1: Hold körüli pályán
Pillantások a Földre
Az Orion visszatérése (Spaceflight Now)
Havonta jelentkező sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
