Európai mozaik – 2024. május

Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Litvánia negyedik országként csatlakozott az amerikai irányítású Artemis Accords-hoz. Az ünnepélyes aláírásra május 15-én került sor, a dokumentumokra Aušrinė Armonaitė (Litvánia gazdasági és innovációs minisztere, képünkön) és Kara C. McDonald (az Egyesült Államok litvániai nagykövete) kézjegyei kerültek fel. Tizenöt nappal később Szlovákia is az Artemis-egyezmény részesévé vált, amikor Tomáš Drucker (északi szomszédunk oktatási, kutatási, fejlesztési és ifjúsági minisztere), valamint Bill Nelson, a NASA vezetője láttak el kézjegyükkel egy hasonló dokumentumot. Az európai országok közül az idén Belgium (januárban), Görögország (februárban), Svájc, Svédország és Szlovénia (áprilisban) írta alá a szerződést. Mellettük még két latin-amerikai nemzet is a projekt résztvevővé vált, Uruguay február 15-én, Peru pedig május 30-án.

Tervek 2024. júliusra

Az első Ariane-6 rakéta indítása – ha nagyon lassan, is de azért – közeledik. A hordozóeszköz már a szűzrepülésén is visz rakományt. Korábban röviden bemutattuk a programot és a hasznos terhek egy részét. A közelmúltban közlemény jelent meg egy másik izgalmas kísérletről. A Replicator célja annak bizonyítása, hogy Föld körüli pályán is lehetséges a 3D nyomtatás és ezzel a költségcsökkentés. (Igen, akinek most beugrott, hogy „ilyen már volt”, annak alapvetően igaza van. Hisz a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén épp tíz éve történt meg az első 3D nyomtatás. Itt azonban arról van szó, hogy mindezt nem egy keringő állomás belső, hermetikus részében, védett környezetben, hanem a zord világűrnek kitéve kívánják megvalósítani!) A program fővállalkozója a német Orbital Matter (ügyvezetője a lengyel Jakub Stojek), amely egy CubeSatból egy 50 cm hosszúságú rudazatot kíván (szó szerint) KINYOMtatni. A kísérlet elsődleges támogatója az ESA PUSH programja, illetve az indítást szervező RIDE! Space.

Tervek 2025-re

Legkorábban 2025-ben indulhat el a dél-koreai Perigee Aerospace Inc. Blue Whale-1-es rakétája európai földről. Ezt egy május 9-én aláírt szerződés teszi majd lehetővé. Ennek értelmében az ázsiai vállalat a Svéd Űrszervezet (Swedish Space Corporation, SSC) Kiruna melletti rakétaközpontjából (Esrange) is pályára állíthat műholdakat jelenleg fejlesztés alatt álló hordozóeszközével. A Blue Whale-1 akár 200 kg össztömegben indíthat kisműholdakat 500 km magas napszinkron pályára. A szerződés értelmében a koreaiak az SSC globális követőhálózatát is használhatják. Amennyiben a fenti terv megvalósul, akkor egyébként ez lesz az első orbitális rakétastart az eddig csak rakétaszondákat (szuborbitális rakétákat, lásd alábbi képünket) indító Esrange-ből.

Tervek 2028-ra

Legkorábban 2028-ban indulhat el első tesztrepülésére a két jelenleg fejlesztés alatt álló európai (személyzet nélküli) visszatérő kapszulából az egyik az ISS-hez. Ezt egy május 22-i bejelentésből tudhatjuk. Az ESA ugyanis ekkor hozta nyilvánosságra, hogy összesen 25 millió eurót biztosít a Thales Alenia Space-nek és a The Exploration Company-nak, hogy megépítsék visszatérésre és sima leszállásra is képes kis teherűrhajóikat az ISS, a későbbi kereskedelmi űrállomások, valamint a Hold körül keringő (Lunar) Gateway kiszolgálására. A pénz egyébként nem lesz elég az első példányok építésére és indítására, csak további tervezésre és tesztelésekre. A hiányzó (és jóval nagyobb) összeget a 2025 végi ESA miniszteri csúcson kell majd megszavazni. Csak ez után épülhet meg a Thales Alenia Space (fent), vagy a The Exploration Company zöld üzemanyagot és nyílt forráskódú szoftvereket használó űrhajója, a Nyx (lent), melyet korábban már bemutattunk.

A projekt vesztes pályázói között egyébként ott találjuk az ArianeGroupot (a többször felhasználható SUSIE tervével és a Rocket Factory Augsburg által vezetett konzorciumot az Argo tervvel.

A NASA szándéknyilatkozatot írt alá az ESA-val az európai Rosalind Franklin Mars-roverrel kapcsolatban. A dokumentum értelmében az amerikai űrhivatal (pontosabban egyik kereskedelmi partnere, a NASA „kontójára”) vállalja, hogy elvégzi az indítást. Ezen túl az amerikai fél „fűtőberendezést” (nem világos, hogy a teljes radioaktív termoelektromos generátort, vagy csak annak fűtőelemét) és a landoláshoz szükséges hajtóműrendszer egyes elemit is szállítja. Az említett szolgálati berendezéseken túl a NASA – egy meglévő német és francia (DLR és CNES) kooperációt tovább folytatva – az egyik legfontosabb tudományos eszköz fejlesztésében is részt vállal. A Mars Organic Molecule Analyzer nevű berendezésről van szó, mely az egykori élet nyomainak keresése szempontjából kritikus. A Rosalind Franklin legkorábban a 2028. október–decemberi indítási ablakban startolhat, és azon túl, hogy egy nagyon fejlett (életnyomokat kutató) fedélzeti laboratóriummal fog rendelkezni, az eddigi legnagyobb mélység (akár 2 méter) elérésére képes fúróval lesz felszerelve. A laboratóriumot (ALD) a Thales Alenia, a fúrót a Leonardo fejleszti. A Thales Alenia egyébként a teljes program fővállalkozója, ráadásul olyan fontos elemeket is magának kell kifejlesztenie, mint a hővédő–ejtőernyő–leszálló rendszert (EDLM). A Thales Alenia (Olaszország) által vezetett konzorcium tagjai egyébként az Airbus Defence and Space (Egyesült Királyság), az ArianeGroup (Franciaország), az OHB (Németország) és az ALTEC (Olaszország).

Kapcsolódó cikkek:
Európai mozaik – 2024. március
Ariane-6: fontos főpróbán túl
Hordozórakéta-válság Európában
Úton a Dragon CRS-4
Űrközpont északon
Európai mozaik – 2023. február
Európai mozaik – 2023. december
Lesz-e európai nehéz űrhajó?
MEGFEJTÉS: A marsjáró névadója
Gondoljuk újra a Mars-programot!
Rosalind Franklin: technikailag startra kész, de...
ExoMars: felfüggesztve
GYORSHÍR: ExoMars 2020-ból 2022...
Rosalind Franklin