Tavaly év végén, tehát még Trump elnök hivatalba lépése előtt jelent meg a Nature Astronomy folyóiratban egy tudományos újságíró cikke a NASA előtt álló kihívásokról.
A szerző véleménye szerint a NASA súlyos finanszírozási válságban van, amit csak súlyosbítani fog Trump elnök hivatalba lépése után az állami szerveket érintő, így a NASA-ra is kiterjedő szervezeti bizonytalanság. A szerző a felmerülő kérdések közül a következő hármat tartja a legfontosabbaknak.
Az Artemis–1 a Hold közelében, 2022-ben. A további küldetések egyre csak csúsznak. (Kép: NASA / Johnson)
A NASA-nak már Trump újjáválasztása előtt is a jövőjét érintő fontos kihívásokkal kellett szembenéznie. Az USA Tudományos Akadémiáinak Norman Augustine, korábbi űripari vezető elnöklésével dolgozó szakértői bizottsága már egy tavaly szeptemberben készült jelentésben a NASA szemére vetette, hogy a gyors sikereket fontosabbnak tartják a hosszú távú fenntarthatóságnál, aminek következtében a NASA elveszítette a tudományban és az űrrepülésben a korábbi vezető szerepét. Augustine mondta ki, hogy „a NASA válaszúthoz érkezett”. Thomas Zurbruchen (ETH, Zürich, Svájc), aki 2016–2022 között a NASA tudományos igazgatója volt, úgy fogalmazott, hogy „alulfinanszíroztuk a [NASA] jövőjét”.
A feszültség évtizedek óta halmozódott, mert olyan ambiciózus programokat kellett belepréselni a NASA évi 25 milliárd dolláros költségvetésébe, mint az Artemis-program felfuttatása, az ISS nyugállományba vonultatásának előkészítése, talajminták hozása a Marsról vagy a földönkívüli élet jeleinek keresésére alkalmas óriás űrtávcső. Ez még a világ vezető űrügynökségének is sok. Ezért kérte fel a Kongresszus 2022-ben az Augustine vezetésével dolgozó bizottságot a helyzet értékelésére. A szakértők jelentése a vártnál is borúsabb képet festett. A bizottság tagjai felkeresték a NASA jelentős űrközpontjait, és a munkatársak százait kérdezték ki, hogy képet alkossanak az űrügynökség működéséről. A jelentés konklúziója szerint a NASA évtizedeken keresztül alulfinanszírozott volt, ezért mostanra már nem képes a számára kijelölt feladatok mindegyikének végrehajtására.
Egyik probléma a NASA számos létesítményének romló infrastruktúrája. A létesítmények 83%-a már túl jár tervezett élettartamán. Zurbruchen olyan, a Holdra szánt eszközt is látott, amelyet ponyvával takartak le, mert fölötte beázott a tető. Az infrastruktúra fejlesztése azonban kevésbé látványos, mint egy új küldetés, ezért előbbire még az utóbbinál is nehezebb pénzt szerezni a Kongresszustól. Komoly gondot jelent a szakképzett munkaerő megtartása is. A NASA-nak több mint 17 000 alkalmazottja és mintegy 50 000 szerződéses partnere van. Az új munkatársak felvétele az állami bürokrácia miatt hónapokba telik, ezért sokan inkább más műszaki területre mennek, vagy a jobban fizető magán űripart választják.
Augustine bizottsága javaslatokat is tett az általuk feltárt problémák megoldására. Elsősorban a szövetségi költségvetéssel gazdálkodó Kongresszusnak többet kellene a NASA infrastruktúrájának rendbetételére és a munkaerő megtartására fordítania. Ha viszont ez nem megy, akkor az űrügynökségnek el kell engednie néhány rövid távú küldetést, annak érdekében, hogy a hosszú távú problémák megoldására koncentrálhassanak.
A NASA Europa Clipper szondájának indítása tavaly októberben. (Kép: NASA / Kim Shiflett)
Az Akadémiák jelentésére adott válaszában Bill Nelson, a NASA akkori főigazgatója elmondta, hogy szorgalmasan dolgoznak az ajánlások megvalósításán, többek közt „NASA 2040” néven kidolgozzák az űrügynökség 16 évre szóló stratégiai tervét. Ugyanakkor a hosszú távú tervezést megnehezíti, hogy a Kongresszus évente hagyja jóvá a NASA költségvetését. Az emiatt időnként szükségessé váló költségcsökkentések különösen érzékenyen érintik a 7 milliárd dollárral gazdálkodó tudományos igazgatóságot, amelyik nemcsak a NASA-n belüli, hanem azon kívüli tudományos programokat is támogat. Ezen a területen sikerekről is be lehet számolni. Ilyenek a tavaly startolt, 5 milliárd dolláros költséggel megvalósított Europa Clipper, a 2027-ben induló Nancy Grace Roman-űrtávcső, vagy a Szaturnusz Titán holdjához 2028-ban startoló Dragonfly küldetés. Más tudományos programok ezzel szemben csak kínlódnak vagy egyenesen haldokolnak. Vergődik a marsi talajminták Földre hozását célzó MSR (Mars Sample Return) program, miközben a VIPER holdjárót tavaly nyáron már halálra is ítélték. A 25 éve működő Chandra-röntgentávcső sorsa is bizonytalan. A NASA oly mértékben meg akarta vágni a költségvetését, hogy az megpecsételte volna a műszer sorsát, és csak a Kongresszus néhány tagjának közbenjárására állt el ettől a szándékától. Hasonló nehézségekkel kell a Hubble-űrtávcsőnek is szembenéznie. Mark Camplain, a NASA asztrofizikai részlegének vezetője mindenesetre november 7-én azt nyilatkozta, hogy egyelőre sem a Chandra, sem a HST esetében nem tesznek sorsdöntő lépést, megvárják az új költségvetés számait.
A tudomány képviselői tehát továbbra is bizonytalan helyzetben vannak, jóllehet éppen a tudományos programoknak köszönhető az elmúlt évek, évtizedek számos jelentős, látványos sikere. A jövő attól függ, milyen válaszokat ad az új adminisztráció a bevezetőben felsorolt, és az azokhoz hasonló további kérdésekre.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Nancy szeme
A legközelebb a Naphoz
Tovább késő holdutazások
Europa Clipper: úton!
Élvezzük, amíg lehet...
VIPER: törölve
Hubble 34
Trump, Hold, Mars
Újra a Holdra
Alexandra Witze: NASA at a crossroads (Nature Astronomy)
Ha Artemis, akkor késés – a NASA bejelentése szerint a következő repülések tervezett időpontja ismét csúszik.
