Sorozatunkban a holdraszállás 50. évfordulóján felidézzük annak a három embernek az életét, akik a főszereplők voltak abban a színdarabban, amely a 60-as évek Amerikájában játszódott...
...és olyan szerzők írták, mint Robert Goddard, John F. Kennedy, vagy Wernher von Braun. Ők voltak az első holdutazók.
A friss házas pilóta karrierjében némi hullámvasút következett. Beiratkozott egy tanfolyamra (ami repülőgép-karbantartással foglalkozott), amit szívből unt és utált, mert unalmas volt és repülni is alig lehetett. Azonban ez a tanfolyam adott lehetőséget arra, hogy a komplex tudás birtokában egy Mobil Kiképző Különítmény parancsnokává nevezzék ki, akik bázisról bázisra jártak és az ottani állományt képezték tovább. Majd következett ugyanez fordítva, ők egy helyben maradtak, és hozzájuk érkeztek a kiképzésre kijelölt pilóták. Collins számára ebből a legfontosabb az volt, hogy mérhetetlenül sokat repülhetett. A rengeteg repülési idő birtokában jelentkezhetett a pilóták Mekkájába, az Ewards támaszpontra, hogy berepülő pilótának tanuljon. Felvették. Itt már erősen sodorta össze a szél a későbbi nagyágyúkat, Frank Borman, Jim Irwin és Tom Stafford voltak az osztálytársai. A kiképzés végén elkezdhette a különleges gépek nyaggatását a végtelen kiszáradt tómeder, a Muroc-tó felett.
1962. február 20-án végre dagadhatott az egész nemzet keble, különösen a pilóták társadalmáé: egyik társuk, egy bizonyos John Glenn a világűrt szántotta három Föld körüli fordulat erejéig Mercury űrhajóján, a Friendship-7-en. Az olyan helyeken, mint az Edwards, izgatott pilóták sutyorogtak minden szegletben, a fejleményeket taglalva. Igen, az amerikaiak visszavágtak a szovjeteknek! (Persze, hogy késve, és a szovjetek Glenn három keringése helyett már rég egy napnál és 17 keringésnél tartanak, az másodlagos volt). Ez az érzés kellett Collinsnak: űrhajósnak lenni, és odavágni a szovjeteknek, a gyűlölt ellenfélnek.
A kudarc után „B-tervként” kapóra jött, hogy az iskolája átalakult a Repülési Kutatások Pilóta Iskolájává, mivel a légierő céljai között is megjelent az világűrbe való eljutás, amihez már ott sorakoztak az X–15 és az X–20 Dyna Soar projektek. Természetesen jelentkezett az űrképzésre, hátha ez is jó pontként szerepel az önéletrajzában, amibe hat hónap múltán be is jegyezhette az elvégzett tanfolyamot.
Mindössze egy hónap telt el a tanfolyamot követően, amikor a NASA ismét felhívást tett közzé, ismét űrhajósjelölteket keresett, mivel az Apollo-programhoz még mindig kevés embere volt Deke Slaytonnak. Természetesen Collins ott volt a jelentkezők első vonalában, még mindig ápolta azt a vágyat, hogy űrhajósként győzze le az oroszokat. Csak a pszichológiai teszteket nem kellett megcsinálnia a kiválasztáson – egyébként minden más ugyanaz volt, mint korábban –, aztán hazaküldték őket. Hosszú csend után egyszer csak megcsörrent a telefon, Collins századost kereste rajta bizonyos Deke Slayton. „Mike, még mindig lenne kedved űrhajósnak lenni?” – hangzott el a hagyományos kérdés, amire boldog igen volt a válasz.
Collins csoportja számára a Gemini-programmal kezdődött az űrhajóslét. Pontosabban egy rövid alapkiképzéssel, amelynek végén mindenkit a különböző gyártóüzemekbe osztottak be a fejlesztések űrhajós összekötőjeként. Collins az űrruhákat és űrsétákat kapta, mint szakterület. (És éppen ezért volt nagyon sértett, amikor a szupertitkos összeesküvésként induló Gemini-4 űrsétájakor őt kihagyták és közvetlenben instruálták a NASA-tól a McDonnell-t, miközben az egész Űrhajós Irodán ő volt a legjobban felkészült szakember a témában.)
(Folytatjuk!)
Beadta a jelentkezését a NASA éppen kiadott második űrhajós kiválasztási fordulójára. A légierő, hogy növelje presztízsét azzal, hogy a bekerülő űrhajósokból minél több érkezzen tőle, külön előkészítő tanfolyamot – a pilótaszleng szerint „varázslóiskolát” – indított, ahol a jelöltjeit készítette fel a kiválasztás orvosi és pszichológiai tesztjeire. Collins azonban a vizsgálatokon elbukott, olyanokat választottak ki, mint Neil Armstrong, Pete Conrad, vagy Jim Lovell. Collins ezt csalódásként élte meg, bár eleve nem gondolta, hogy sikerülni fog neki bejutni.
Kapcsolódó cikkek:
Kolumbusz nyomán: Michael Collins (1. rész)
Kolumbusz nyomán: Michael Collins (3. rész)
Kolumbusz nyomán: Michael Collins (4. rész)
Sorozatunkban a holdraszállás 50. évfordulóján felidézzük annak a három embernek az életét, akik a főszereplők voltak abban a színdarabban, amely a 60-as évek Amerikájában játszódott...
