Havonta jelentkező sorozatunkban az ESA, illetve az európai űrtevékenység olyan híreit találják, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Első ránézésre teljesen sikeresnek tűnik az új Ariane-6 rakéta első, teljes üzemidő-hosszúságú „hot fire” hajtóműtesztje. A november 23-i esemény egy teljes startot szimulált, melyben teljes visszaszámlálásra, a mobil szerelőállvány eltávolítására, üzemanyag (folyékony hidrogén) és oxidáló anyag (folyékony oxigén) feltöltésére, végül a gyújtásra is sor került. A központi fokozat Vulcain-2.1-es hajtóművét több mint hét percig járatták, ezzel szimulálva a teljes felszállást.
Fontos megjegyezni, hogy a felső - második - fokozat hajtóművének teljes hosszúságú járatására már szeptember 1-jén sor került Németországban. A teszt részletes vizsgálata még tart, de ennek ellenére az ESA november utolsó napján bejelentette, hogy az első Ariane-6 startra a jövő év közepén kerülhet sor.
A teszt teljes (mintegy másfél órás) videója itt tekinthető meg. (Forrás: ESA / YouTube)
November 24-én a Brit Űrügynökség geostacionárius műholdak optikai megfigyelésére alkalmas, földi telepítésű, nagy teljesítményű teleszkópot rendelt meg a Spaceflux vállalattól. A tervek szerint az eszközt majd a ciprusi brit katonai bázisra telepítik. A britek az így szerzett információkat megosztják legmegbízhatóbb katonai szövetségeseikkel is. Ez a szerződés része annak az elképzelésnek, mely szerint a szigetország erősíti polgári és katonai űrtevékenységét. (Ennek látványos eleme lesz a Brit Űrparancsnokság és a Brit Űrügynökség közös Nemzeti Űrműveletek Központjának megnyitása 2024-ben.) November 27-én pedig a Védelmi Minisztérium azt jelentette be, hogy az ország űrhaderejének tagjai számára a jövőben integrált képzést fognak biztosítani a shrivenhami (Oxfordshire) Brit Katonai Akadémián. (Az iskola szeptember óta már online „űrképzést” nyújt a brit légierő, a ballisztikusrakéta-csapatok, valamint a kibervédelmi erők egyes tagjai számára.)
Elvileg még az idén elindulhat az első magánfinanszírozású svéd geostacionárius távközlési hold, az Ovzon-3. Az 1,8 tonna induló tömegű, „villanyhajtóműves” szatellita 3–4 hónap alatt érheti el pályáját, az 59,7 fokos keleti geostacionárius pozícióban. A 27 m fesztávolságú napelemszárnyakkal ellátott űreszközt az SSL (ma már Maxar Technologies) építette a közepes méretű SSL-500 platformon. Hasznos terhét Ku-sávú transzponderek alkotják. A legnagyobb adatátviteli sebesség 100 Mbps (Föld–műhold), illetve 200 Mbps (műhold–Föld).
Kapcsolódó cikkek:
Ariane-6: fontos főpróbán túl
Európai mozaik – 2023. október (2. rész)
Európai mozaik – 2023. január (2. rész)
Európai mozaik – 2023. november (1. rész)