Új év, új műholdak – akár ezerszámra – és újonnan bemutatkozó hordozórakéták. Mire számíthatunk az előttünk álló évben?
Szokásos év eleji előretekintő sorozatunk első részében az emberes űrrepülésben várható 2024-es eseményekkel foglalkoztunk. A következő, harmadik és egyben befejező részben a Föld körüli pályák térségén túlra, az űrszondás programokra adunk majd kitekintést. Most jöjjenek a hordozórakéták és a Föld köré szánt műholdak.
Ami a bemutatkozó hordozórakétákat illeti, lesz mit bepótolni 2024-ben. Számos újonnan fejlesztett hordozóeszköz ugyanis főszereplője volt már nem csak a 2023-as, de az azt megelőző évek előretekintő cikkeinek is. Az amerikai United Launch Alliance (ULA) Vulcan Centaur rakétája végül a napokban sikeresen túlesett a berepülésén, így bár 2024-es eseményről van szó, de már múlt időben lehet róla beszélni. A Cert-1 jelzésű, még tesztnek számító start során a Hold felé indították el az Astrobotic Technology vállalat Peregrine leszállószondáját (amely később meghibásodott ugyan és így a Hold felszínét nem érheti el, de a hordozórakétának ehhez nincs köze). A másik régóta várt rakéta, az európai Ariane-6 első startjára a tavalyi tesztek sorozata után idén végre valóban sort keríthetnek. A 2023-ban a forgalomból végleg kivont Ariane-5 nagyrakéta pótlására szánt Ariane-6 először legkorábban június vége felé indulhat el a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontból, rajta több kisebb műholddal. A tavalyi előretekintés harmadik sokat késő „sztárja” a japán H3 rakéta volt. Ez a típus végül valóban bemutatkozott 2023 márciusában, de abban nem volt köszönet: a felbocsátandó ALOS-3 földmegfigyelő műhold odaveszett. Így idén februárban egy újabb próba (TF2, Test Flight-2) következik. Óvatosságból az eredetileg tervezett hasznos teher, az ALOS-4 helyett inkább csak tömegszimulátor és két kisebb műhold kerül az orrkúp alá. Említést érdemel még a Blue Origin új, a Föld körüli pálya elérésére alkalmas New Glenn rakétájának 2024-re tervezett próbarepülése is. A kínai Galactic Energy cég Pallas-1 rakétája is kész lehet a bemutatkozásra az év vége felé.
Tavalyi kudarca után hamarosan újra próbálkozhat a japánok új H3 rakétája. Ezúttal remélhetőleg minden rendben lesz vele. (Kép: JAXA)
A tavalyi felsorolásban rengeteg kereskedelmi alapon fejlesztett kis rakétát említettünk a világ minden szegletéből, amelyektől 2023-as bemutatkozó indításokat vártak. Ezek túlnyomó többségéről végül nem olvashattak az elmúlt év híreiben – nem véletlenül, hiszen a fejlesztésük nem fejeződött be a remélt időtávon. Ami megvalósult közülük, az például a Terran-1, amely Floridából indítva az űrt elérte ugyan, de a Föld körüli pályát nem. A nagy számok törvénye alapján a sok párhuzamosan futó fejlesztés közül biztosan eljut a próbarepülésig néhány hordozórakéta 2024-ben, de inkább nem mernénk jóslásokba bocsátkozni, hogy melyek lesznek azok. 2024-es híreinkből minden kiderül majd. Az viszont biztos, hogy folytatódnak a SpaceX Starship és Super Heavy rendszerének kísérletei, várhatóan mindig egy lépéssel közelebb kerülve a végcél, a rutinszerű repülések elkezdéséhez.
Se szeri, se száma az érdekesnek ígérkező műholdas küldetéseknek. Mi sem természetesebb, mint hogy folytatódik az alacsony pályás távközlési (internetszolgáltató) műholdseregek, vagyis a Starlink és társai kiépítése. Indulnak majd a megszokott navigációs, földmegfigyelő, időjárási, távközlési, katonai műholdak is. A tavalyi előretekintésben szereplő – de még mindig felbocsátásra váró – műholdas küldetésekről most nem is írunk részletesen. Csak megemlítjük, hogy ilyen a kínaiak a Hszüntien (Xuntian) űrtávcsöve, az első WorldView Legion nagyfelbontású földmegfigyelő holdak, vagy az európai Copernicus program következő radaros földmegfigyelő műholdja, a Sentinel-1C (hozzá csatlakozik a várólistán az optikai távérzékelő Sentinel-2C is). Ezek mind 2024-re maradtak.
A NISAR a Föld körül. (Fantáziakép: NASA JPL)
A 2024-ben indítandó műholdak szubjektív válogatását folytassuk az indiai–amerikai kooperációban készülő NISAR-ral (NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar), amely egy várhatóan márciusban pályára kerülő L- és S-sávú radaros földmegfigyelő műhold.
Az Európai Űrügynökség (ESA) egy indiai PSLV hordozórakétával várhatóan ősszel elindítja a Proba-3 küldetést. A két műhold közül az egyik megfigyeli a Napot, a másik közben kitakarja annak fényes korongját. Az egymástól kb. 150 m-es távolságban repülő űrbeli koronagráf a Nap légkörének legkülső rétegét, a napkoronát vizsgálja majd.
A kötelékben repülő két űreszközből álló Proba-3 a Föld körül. (Fantáziakép: ESA)
Ugyancsak a Nap megfigyelésére készül a NASA a maga SunRISE (Sun Radio Interferometer Space Experiment) nevű, hat kis műholdat felvonultató kísérletével. Itt is kötelékrepülésről van szó, a műholdak egymástól 10 km-en belül helyezkednek majd el. Az interferométeres elven működő, a geostacionárius pályák magasságán is túlra készülő CubeSatok az alacsony frekvenciás rádiótartományban vizsgálják majd központi égitestünket. Legkorábban az év második negyedében, egy Vulcan Centaur rakétával, egy amerikai katonai műhold mellett potyautasként bocsáthatják fel őket.
Az év első felének vége felé egy Falcon-9 rakéta viheti magával az európai–japán EarthCARE (Earth Cloud, Aerosol and Radiation Explorer) földmegfigyelő műholdat, az ESA Earth Explorer tudományos programjának hatodik űreszközét. A fő cél a felhők és a légkörben lebegő aeroszolok vizsgálata, valamint a bolygónk által visszavert napsugárzás és az infravörös emisszió mérése. (Az EarthCARE kapcsán egy 2015-ös cikkünkben 2016-os tervezett startdátumról írtunk...)
Az oroszok a 30 napos útra tervezett második Bion-M biológiai kísérleti műholdjukon többek közt egereket utaztatnak, hogy visszatérés után megvizsgálják a Föld Van Allen-féle sugárzási övezeteben töltött idő hatását az emlősök szervezetére. A Bion-M-2 a kazahsztáni Bajkonurból, egy Szojuz-2.1b rakétával indulhat az év utolsó negyedében. Ugyancsak az év vége felé várható a luxemburgi SES cég EAGLE-1 kvantuminformatikai műholdjának felbocsátása egy Vega-C rakétával. A cél a kvantumkulcs-szétosztás biztonságos űrbeli megvalósításának tesztelése. Mindez persze akkor lesz kivitelezhető, ha a legutóbb kudarcot vallott Vega-C rakéta idén novemberre remélt visszatérése a Sentinel-1C műhold indításával gond nélkül lezajlik.
(2024-es előretekintésünket a harmadik részben az űrszondás programokkal folytatjuk és fejezzük be.) Kapcsolódó cikkek:
Mi várható 2023-ban? (2. rész)
Vulcan és Peregrine: karácsonykor?
Európai mozaik – 2023. november (2. rész)
Ariane-6: fontos főpróbán túl
Ázsiai mozaik – 2023. december (2. rész)
H3: kudarcot vallott az új japán rakéta
Ázsiai mozaik – 2023. december (1. rész)
Terran-1
Az izgalom garantált
Ázsiai mozaik – 2023. november (1. rész)
Közös indiai–amerikai radarműholdat terveznek
Mesterséges napfogyatkozás
Napkitörések nyomában
Az ESA földmegfigyelési tervei (2. rész)
Oroszország űrtudományi programja
Visszatért az „állatos műhold”
Műholdas kvantuminternet felé
EAGLE-1
Mi várható 2024-ben? (1. rész)
Mi várható 2024-ben? (3. rész)